A hagyományos politikai hatalom gyengülésével olyan piaci erők jelennek meg, mint a Big Tech és a FinTech, mivel az új hatalmi központok és ennek bizonyítékai mindenütt jelen vannak. Az Academia leírja és átfogja ezeket a tendenciákat, és nyíltan beszél a technokráciáról. A technokrácia a piaci erők által vezérelt gazdasági rendszer, míg a demokrácia és a szocializmus politikai rendszerek. ⁃ TN szerkesztő
Egyre növekvő aggodalmak vannak amiatt, hogy a technológia hátráltatja a demokráciát, és az intelligens városok veszteséget okozhatnak a visszaesésben - állítják Kris Hartley és Glen Kuecker.
Az 20 közepéreth században a kormányok monopolizálták a nagy városi projektek megvalósítását, az infrastruktúrától a mester által tervezett „új városokig”. A század második felében a várostervezés fokozatosan korporatíválódott - kezdve az 1950-k traktusházától kezdve a vegyes felhasználású városi megaprojektekig az 1990-kben és azon túl is.
Egy újabb magánszektor pillanat bontakozik ki az „intelligens városok” zászlaja alatt. Olyan projektek, mint a Dél-koreai Songdo vonzzák a figyelmet - mind pozitív, mind negatív. A hatékonysági ígéreteken túl az intelligens város kezdeményezéseinek a társadalmi igazságosság és a politikai képviselet szempontjából való releváns hatása határozza meg a mozgalom fennmaradhatóságát.
Az intelligens városok elmozdulása megismétli a városfejlesztésben a vállalati uralom alatt álló hatalmi struktúrákat. A magánszektor előállítja azokat a technológiákat, amelyek ma meghatározzák a polgárok életét, és rendelkeznek az egyre kifinomultabb műszaki szakértelemmel, amely a kormányoknak gyakran hiányzik. Ezek az előnyök megerősítik a magánszektor helyzetét nemcsak közszolgáltatóként, hanem az intelligens városok menetrendjének politikai hajtóerejeként is.
Az intelligens várostechnológia elleni populista visszautasítás azonban elkerülhetetlen lehet - reményforrást jelent egyesek számára, és mások számára potenciális aggodalomra ad okot.
A közszolgáltatások nyújtása során gyakran elmosódik a köz- és magánszféra közötti különbségtétel - különösen a részvételi fejlesztés, az együttműködésen alapuló kormányzás, a köz- és magánszféra közötti partnerségek és más ágazatközi kormányzási modellek elfogadásával. Ez az elmosódás bizonytalanná teszi a közjóléti elszámoltathatóságot: milyen mértékben kell az államnak vagy a piacnak pihennie?
Ebben a neoliberális korszakban a szabad piacot úgy bízják meg, hogy csak a verseny melléktermékeként javítja a társadalmi eredményeket - látszólag szélesíti a fogyasztói lehetőségeket, csökkenti az árakat és javítja a szolgáltatás minőségét. Hasonlóképpen, a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmát mindkét fél számára előnyösnek tekintik a vállalati márkaépítés és a közjó érdekében. Noha ez a történet egy régi, az intelligens városok mozgalma egyedülálló lehetőség ezen feltevések újbóli megismerésére.
Maga a modern város a politikai és gazdasági prioritások fizikai megtestesülése: a városi tér piacra dobása mindenütt jelen van az intelligens, fenntartható vagy méltányos márkanevű fejlesztési projektekben. Az ilyen fejlemények azonban elsősorban a gazdasági elit befektetési és fogyasztói érdekeit veszik figyelembe. Az intelligens városok technológiája egyszerűen megtartja ezt a tendenciát?
Egyre növekszik az érdeklődés a városi technológia kormányzási dimenziója iránt, és a kapcsolódó kérdéseket az ENSZ Kuala Lumpurban tartott kilencedik városi fórumán vizsgálták meg 2018 februárjában. A kitörő párbeszéd során Alessandro Rainoldi, az Európai Unió Közös Kutatási Központjának főigazgatósága azt állította, hogy az adatoknak nyitottnak és szabadnak kell lenniük, és a felhasználók és a szolgáltatók közötti beszélgetés részeként kell kidolgozniuk.
Ezt a feltűnően demokratikus elképzelést jelenleg nem valósítják meg. Ugyanebben az eseményben beszélt Karibaiti Taoaba, a Csendes-óceáni Nemzetközösségi Helyi Önkormányzati Fórum (CLGF) regionális igazgatója azzal érvelve, hogy az adatgyűjtés kevés a koordináció a szervezetek vagy cégek között.
Az ilyen problémák példái azoknak a gyakorlati kihívásoknak, amelyekkel a kormányok és vállalatok szembesülnek az adatok és a városi technológia szélesebb körű kezelésében. Az intelligens technológiák terén elért haladás gyakran meghaladja a kormányok azon képességét, hogy átalakítsák az irányítási és irányítási rendszereket, amint ez két új események: A Facebook Cambridge Analytica vitájaés az Egyesült Államok első gyalogos baleset önálló jármű okozta.
Arra számíthatnánk, hogy a demokráciák megakadályozzák vagy orvosolják ezeket a kudarcokat, ám a szélesebb társadalmi eredményekért való elszámoltathatóság eltolódik. Annak ellenére, hogy a technológiai iparban elterjedtek a kisméretű induló vállalkozások, az intelligens városok mozgalma nagyrészt vállalati kezekben van - különösen a vállalati akvizíciók kedvező légkörében.
Mint ilyen, új racionalista technokrácia alakul ki, amelyet nem a választott politikai döntéshozók alakítottak ki, hanem a hatalmas piaci szereplők jövőképei és prioritásai szerint. Ez a köz- és magánszemélyek összeolvadása nem újdonság. Az infrastrukturális tervezés mindig is közérdekű kérdés volt, de a magánszektor most monopolizálja a szakértelmet és a kapacitást annak felépítéséhez. A kormányok szabályozzák a pénzügyi piacokat, de az úgynevezett „fin-tech” technológiát a magánvállalatok fejlesztették ki és vezetik be. A vállalati befolyás a közszféra felett már dagályban van.
wpDiscuz