Ez a folyamatos értékesítési hangzás emlékeztet a pénzügyi válság előtti korszakra, amikor postafiókját elárasztották hitelkártya-ajánlatok, és mégis a hitel a világon volt az utolsó, amire szüksége volt az életének javításához. ⁃ TN szerkesztő
Városainkat egyre inkább megfizethető lakhatás hiánya, egyenlőtlenség, elmaradott infrastruktúra jellemzi - a lista folytatódik.
Ausztrália és 166 más országok megállapodtak az új városi menetrendről a Habitat III konferencia Quitóban tavaly októberben. A napirend keretezi a városok globális politikáját és városi települések a következő 20 évekre. Az aláírókat a célkitűzései alapján kell mérni.
Ez a történelmi megállapodás nem vonzott ugyanolyan figyelmet, mint a Paris éghajlat-változási megállapodás, mégis hasonlóan mély és összekapcsolt potenciállal rendelkezik. A Párizsi Megállapodás meghatározza, hogy az országok milyen intézkedéseket hoznak az éghajlatváltozás kapcsán, meghatározzák az energiafelhasználásra és a széntermelésre vonatkozó politikákat. Az új városi menetrend a város fenntarthatóságát célozza meg, megformálva életképességünket, otthonainkat és környékeinket.
A napirend a városi századra reagál. Felismeri a városok lendületes növekedését, valamint térbeli, társadalmi, kulturális és gazdasági egyenlőtlenségeit.
Az egyenlőtlenség kezelése érdekében sürgősen fellépésre van szükség. A városokba való váltás nem csökkentette az egyenlőtlenségeket. Ehelyett a szegénységet a városokra és a városokra helyezte elmélyítette az egyenlőtlenséget a folyamatban.
Az új városi menetrend két kulcsfogalma a „város mindenkinek” és a „városhoz való jog”. Ez egyértelműen kapcsolódik a Fenntartható fejlődés cél 11, amelynek célja:
… Tegye a városokat és az emberi településeket befogadóvá, biztonságossá, ellenállóbbá és fenntarthatóbbá.
A közös gondolkodás hiánya
Három kulcsfontosságú probléma okozza a városokkal kapcsolatos megközelítésünket. Alapvetően az új városi menetrend és az SDG 11 segíthet ezek leküzdésében.
1) A politikai silók továbbra is fennállnak annak ellenére, hogy évtizedek óta retorikálnak a politikák és a programok összekapcsolásáról. Például a ház megfizethetősége, a tervezés és a közlekedés, a gazdasági fejlődés, a közegészségügy és az oktatás továbbra is figyelemre méltó.
A közlekedéspolitika ritkán foglalkozik a foglalkoztatási és egészségügyi hatásokkal. A megfizethető otthonok biztosításának politikája ritkán vizsgálja a foglalkoztatás és a gazdasági stratégia hatását a ház megfizethetőségére. A társadalmi kohézió és a társadalmi befogadás előmozdítását ritkán veszik figyelembe az oktatási rendszer fejlesztésében és megvalósításában.
A városok bonyolult, összefonódott emberek gyűjteményei, tervei és infrastruktúrái. Izolált és elválasztott megoldások kidolgozása komplex problémák esetén a kudarc receptje, ám ezt folyamatosan megismételjük.
2) A kormányok nemcsak tipikusan osztják meg a szociál- és gazdaságpolitika megközelítését, hanem megosztják a felelősségi körüket a kormányzati szintek között. Külön miniszterek és osztályok foglalkoznak portfóliójuk nagyon szűk meghatározásával.
Ausztráliában az államok és a szövetségi kormány közötti politikai szétválasztás tovább növeli a siló kérdését. A kormányzati szintek közötti széles repedések lehetővé teszik a kritikus tervezés és a politikai döntések évtizedekig történő elhalasztását.
Ebben a politikai érvénytelenségben a helyi és a városi önkormányzatok gyakran vezetnek az utat az életképesség, az éghajlatváltozás enyhítése, a fenntarthatóság és a társadalmi kohézió kérdéseiben. Ugyanakkor sok a változás mozgatóereje meghaladja elérhetõségüket. Ezek a hatáskörök az állami és szövetségi kormányokban élnek.
3) A magánszektor, a kormány és a civil társadalom érdekei továbbra is törnek és ellenzik. Nem fordítanak elég figyelmet a közös érdekek tárgyalására. A városoknak tőkére van szükségük, de életképes helyeknek is kell lenniük minden polgár számára. Új szövetségekre van szükség az igények és az erőforrások összeegyeztetése érdekében.
A fenti problémák az integráció túlnyomó igényével kapcsolatosak, amely a találkozási pontot kínálja a sokféle szereplő számára az összetett problémák megoldására.
Nem egyedül a kormány feladata
Ausztráliának nincs állampolgára ház or energia stratégia. De mindkettő kritikus a sikeres nemzetek és városok szempontjából.
Az New Urban Agenda és az SDG 11 összehangolt megfogalmazása belépési pontot kínál. Katalizátorként szolgálnak az integrációhoz három kritikus területen:
politika kialakítása több összekapcsolt probléma kezelésére;
új kísérletek az integrált többszintű kormányzás fejlesztésére; és
átalakította a bürokrácia, az üzleti élet és a civil társadalom irányítását.
Az első lépés az új városi menetrendhez kapcsolódó közös eszmények, célok és megvalósítási mechanizmusok. Ez már vezette a több partner kezdeményezés a fenntartható városfejlesztés támogatása.
Az új városi menetrend több száz városi tudós, polgármester, politikai döntéshozó és közösségi vélemény eredménye. Integráló politikai keretet biztosít, amely széles irányt határoz meg a jobb városok felé.
wpDiscuz