Miután a csótányokat olyan alagutakon haladták át, amelyek mindössze két penny síkban halmoztak fel, az UC Berkeley kutatói egy csótányrobotot dolgoztak ki, amely képes apró terekben csapkodni lángoló sebességgel.
Egy ilyen, az Országos Tudományos Akadémia Proceedings-ben leírt roach botot végül kutató-mentő robobugóként telepíthetnek a romokkal teli katasztrófa övezetekben, és ez arra késztetheti a tudósokat és mérnököket, hogy újradefiniálják elképzeléseiket az olyan állatokról, amelyek képesek inspirálja a „puha robotikát”.
A tanulmány társszerzője, Robert Full, az UC Berkeley biomechanikusa régóta vizsgálja az állatok mozgását - elemezte, hogyan tapadnak a gekkók a falakhoz, és épített más torta ihlette futó robotokat. De hamarosan felkeltette érdeklődését a rovarok azon képessége, hogy be tudnak verekedni a zugokba és ágakba, pedig technikailag kemény, exoskeleton burkolatú testük van.
„Az exoskeletonnal rendelkező állatok, például a csótányok, bárhova eljuthatnak, és bármilyen teret elfertőznek, tehát azon gondolkodtunk, vajon hogyan csinálták?” - mondta Full. "Tehát összeállítottunk egy sor szűk rést, hogy megnézhessük, mit tehetnek."
A kutatók az amerikai csótányokat (Periplaneta americana) vették - „azt gondolja, hogy nincs a házadban, de megvan” - mondta Full -, és átvezettek egy 12 milliméter magas alagúton keresztül. Ezután csökkentették az alagút magasságát 9 milliméterre, majd 6 milliméterre, majd szoros 4 milliméterre - álló testmagasságuk kevesebb mint egyharmadával. Az utolsó, legszűkebb alagútig a csótány alapvetően fenntartotta nagy sebességét, és a lábai kiszélesedtek, miközben a teste egyre simább lett.
"Nagyon gyorsan futnak, annak ellenére, hogy félig vannak összenyomva, a lábaik teljesen oldalra estek." - mondta Full. "Még mindig másodpercenként 20 testhosszon futhatnak, másodpercenként 60 centiméterenként - ami ha méretez, akkor az 70 mérföld / óra egy ember számára."