Kína a világ vezető technokráciájaként az élen jár az úgynevezett „szuperklaszterek” létrehozásában, amelyek az egész világ modelljei. A városállamokat tekintik a fenntartható fejlődés és a hozzá kapcsolódó ellátási lánc jövőjének. Ez a világgazdasági cikk terjeszti a propagandát. ⁃ TN szerkesztő
A világnak van keresletproblémája, és mindent rosszul kezel. Ahelyett, hogy más országok problémás politikáinak ártana, Kínanak saját igényeinek megteremtésére kell törekednie azáltal, hogy teljes mértékben kihasználja a politikai kísérletezés, a hosszú távú tervezés és a gyakorlati döntéshozatali képességét.
Az 2008 globális gazdasági válság óta eltelt évtizedben a fejlett gazdaságok erősen támaszkodtak az egyszerű monetáris politikára, abban a reményben, hogy nagy mennyiségű likviditás és rendkívül alacsony kamatlábak elegendő keresletet generálnak a felesleges kapacitás megszüntetéséhez. De ez aláásta a termelékenységet, ösztönözte a spekulatív tevékenységeket, felindította az eszközbuborékokat, és súlyosbította a jövedelem és a vagyon egyenlőtlenségét.
Mivel a fejlett országok állampolgárai egyre inkább csalódtak ebben a helyzetben, a politikusok - különösen Donald Trump az Egyesült Államok elnöke - megkíséreltek megnyugtatni őket bevándorlási korlátozásokkal és protekcionista kereskedelmi intézkedésekkel. De bár ez ideiglenesen kielégítheti ezen országok népességének egyes szegmenseit, végül a helyzetet még rosszabbá teszi, ha megfékezi a globális keresletet, súlyosbítja a strukturális egyensúlyhiányokat (ideértve a kereskedelem egyensúlyhiányát is), és végül mindenki számára recesszióhoz vezet.
Mindez jelentős következményekkel jár Kínára, amely a Trump kormányának tarifáinak elsődleges célpontjává vált, azzal a váddal szemben, hogy ő felelős a globális többlettermelési kapacitásért. Ebben az összefüggésben sürgetőbb, mint valaha, hogy Kína megfékezze a külföldi keresletre és a magas szintű beruházásokra való támaszkodását a fenntartható belföldi fogyasztás előmozdításával. A siker annak függvénye, hogy Kína folyamatosan használja-e a BREEP módszernek nevezett módszert, amelynek során a politikai döntéshozók böngészik, kutatják, kísérletezik, értékelik és előmozdítják azt, ami működik, folyamatosan finomítva és adaptálva eszközöket és taktikájukat.
Az 2000 óta Kína hosszú távú terve a jövedelmek növelésére, az egyenlőtlenségek csökkentésére és a környezet védelmére az innováció és az urbanizáció harmonikus előrehaladásától függ. Konkrétan Kína azt várja, hogy zöld és hatékony városi klasztereket hozzon létre egyre inkább képzett munkavállalók által, akik fenntartható módon fogyaszthatnak.
A jelenlegi gazdasági elmélet kevés útmutatást ad arra, hogyan lehet elérni a növekvő jövedelem és a növekvő termelékenység erényes körét, amely elengedhetetlen a dinamikus és virágzó városokhoz. A BREEP módszertanának felhasználásával Kína azonban megtanulta, hogy az egyforma megközelítés visszautasítása és a városok közötti verseny előmozdítása értékes eszköz a fejlesztési stratégiák áttörésének eléréséhez.
Az 2010-ben a kínai államtanács három fő városi klasztert azonosított az intelligens urbanizáció kezdeteként: a Jangce-folyó delta (YRD), a Pearl River-delta (PRD) és a Peking-Tianjin-Hebei klaszter (BTH). Az 2014-re a PRD bejutott a Nagy-öböl körzetébe (GBA), amely a PRD körüli kilenc várost lefedte Dél-Guangdongon, valamint Hongkongot és Makaót.
A közelmúltban HSBC jelentés megjegyzi, hogy Kína három legfontosabb városi klaszterének GDP-je nagyobb, mint Spanyolországé; együttesen a 45 szerint Kína teljes GDP-jének 2025% -át teszik ki. Ezek közül a GBA a népesség szerint a legkisebb, 70 millió lakosa van, összehasonlítva az YRD 120 millióval és a BTH 112 milliójával. A GBA mindazonáltal 1.5 billió dollárval járul hozzá Kína GDP-jéhez - összesen 12% -, és az ország teljes exportjának 37% -át teszi ki. És a klaszter GDP-növekedése jelentősen meghaladja Kína többi részét.
A GBA dinamikus magánvállalkozások, például Tencent, Midea és Huawei nagy koncentrációja ad otthont. Ez egyben Kína leginnovatívabb városi klasztere, amely az ország nemzetközi szabadalmi bejelentéseinek több mint 50% -át generálja. És a HSBC szerint a GBA a a legkevesebb terhet a nem hatékony állami tulajdonú vállalkozások és a túlzott kapacitás révén.
wpDiscuz