A tudósok újratervezik az agyat, hogy megváltoztassák az emberi függőséget

Az Ohio Állami Egyetem professzora, Krystof Bankiewicz soha nem gondolta, hogy alkoholista majmokkal fog dolgozni. A Parkinson-kór kutatása során azonban kezdett ráébredni, hogy – hála ezeknek a majmoknak – egyedülálló ablaka lehet a függőség agyi pályáira és azok jobb formálására.

„Meggyőződésem, hogy az összes agyi rendellenességet, például a függőséget, különböző vezetékeken keresztül kell szemlélnünk” – mondja. "Az agy hihetetlenül képes kapcsolatokat szervezni, de bizonyos egyének hajlamosabbak arra, hogy bizonyos módon be legyenek kötve."

Mind a Parkinson-kór, mind a függőségek szorosan kapcsolódnak a dopamin nevű anyaghoz, amelyet gyakran élvezet vegyi anyagként ismernek. Az olyan tevékenységek, mint a szex, az ivás, az illegális drogok fogyasztása, a 10 GBP nyerés egy játékgépen vagy a pornográfia megtekintése, mind elárasztják az agyat dopaminhullámokkal, vágyat keltve az élmény megismétlésére.

Egyes emberek különösen hajlamosak arra, hogy gyorsan függővé váljanak ezektől a dopaminhullámoktól, amelyek később függőséggé alakulhatnak ki. Amikor ezek a viselkedések krónikus szokásokká alakulnak, az agy minden alkalommal egyre kevesebb dopamint kezd termelni, ezért a függők gyakran azt magyarázzák, hogy italozásuk vagy kábítószer-használatuk valójában nem okoz nekik örömet.

A Parkinson-kór, egy olyan betegség, amely fokozatosan elpusztítja a dopamintermelő sejteket az agyban, nagyon eltérő, de a legújabb terápiás megközelítések közül sok zseniális ötleteket használ az elveszett dopamin pótlására. Az egyik vizsgált terápia magában foglalja a gliaeredetű neurotróf faktor (GDNF) nevű fehérje génjének az agyba juttatását, amely aztán serkenti a dopamintermelést.

Bankiewicz azon töprengett, hogy a GDNF-nek a függőséggel és jutalommal összefüggő agyterületekbe juttatása génterápián keresztül segíthet-e visszaállítani az alkoholistáknál tapasztalt diszfunkcionális pályákat. Ennek bizonyítására olyan makákómajmokat vett, amelyekben ugyanolyan emberi gyengeség van az alkohollal szemben, és egy majombarát megoldást adott nekik, amely erőssége hasonló a sörhöz. Ezután négy alkoholos makákó részesült GDNF-terápiában, gyors eredménnyel.

„Ez volt a felelős azért, hogy teljesen megszűnt az alkohol iránti érdeklődés ezekben az állatokban” – mondja Bankiewicz. „A cukros italok, sőt a túlzott evés sem érdekelte őket, míg azok a majmok, akik nem kaptak terápiát, egyre többet ittak.”

A Nature Medicine folyóiratban múlt hónapban megjelent tanulmány azt a reményt keltette fel, hogy egyszer sikerülhet megoldást jelentenek az alkoholfogyasztási zavarra, amely továbbra is jelentős társadalmi probléma világszerte. Az alkohollal való visszaélés továbbra is a halálozás, fogyatékosság és rossz egészségi állapot legnagyobb kockázati tényezője a 15 és 49 év közöttiek körében az Egyesült Királyságban, és 20,970-ben az összes korcsoportban 2021 XNUMX halálesethez kapcsolódott.

Bankiewicz azt javasolja, hogy más súlyos függőségek, például opioid-függőség megoldására is használható. „Az alkoholfüggőség óriási társadalmi probléma, mivel a betegek 90 százaléka jelenleg visszaesik, és néhányuk hihetetlenül súlyos eset” – mondja. "Szerintem itt lehet indokolt a génterápia."

Mutált gének

Az agy újratervezése, hogy megpróbálja megváltoztatni az emberi viselkedést, új határvonalat jelent az orvostudományban, különös tekintettel a hagyományos pszichoterápiák korlátaira, mint a függőség kezelésére. Míg a kognitív viselkedésterápia jelenleg az alkoholfogyasztási zavarok kezelésének arany standardja, a betegek több mint 60 százaléka az első évben visszaesik.

Ennek egyik oka, hogy bár a destabilizáló életesemények, mint például a traumák hozzájárulhatnak a szenvedélybetegségek kialakulásához, a kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy ezeknek genetikai eredete is van. Az agyban működő különféle gének olyan veleszületett késztetéseket válthatnak ki, amelyeknek nehéz ellenállni, ha a kiszolgáltatott emberek olyan bűnöknek vannak kitéve, mint a szerencsejáték, a nikotin vagy más addiktív anyagok. „Génjeink befolyásolják hajlamainkat, amelyek befolyásolják természetes hajlamainkat, ami miatt egyes embereknél nagyobb valószínűséggel tapasztalnak problémákat” – mondja Danielle Dick, a New Jersey-i Rutgers Egyetem pszichiátriaprofesszora és a The Child Code című könyv szerzője.

Olvassa el a teljes történetet itt ...