A populizmus és a demokrácia hanyatlásának ellenére a technokraták azt állítják, hogy a lakosságnak nem szabad beleszólni, mert attól tartanak, hogy cselekvési képességük befagy. ⁃ TN szerkesztő
IM / HD: Ma a tanúi vagyunk a nacionalista, idegengyűlölő és szélsőjobboldali csoportok fejlődésének minden egymást követő európai választáson. Sőt, még Olaszországban is sikerült belépniük a kormányba. Mi történik?
Etienne Balibar (EB): Ez a tendencia évek óta folytatódik, és felfedi az európai építkezés jelenlegi formájának válságát, amely valószínűleg visszafordíthatatlan. Az egyik országból a másikba mozog, de a képlet ugyanaz: a megszorító intézkedéseknek a szegényekre és a középosztályra gyakorolt hatása, valamint a társadalmi és területi egyenlőtlenségek kialakulása az úgynevezett szabad és torzítás nélküli verseny logikus eredménye. Ezek az elemek az EU és tagállamai technokratikus kormánya által okozott rossz közérzetben kristályosodnak meg. Elősegítik a nacionalizmust, az idegengyűlöletet és a demokrácia iránti vágyat.
A görög válság és a Brexit óta azonban egyértelművé vált, hogy sem az EU-t nem lehet elhagyni, sem pedig egy tagállamot kiutasítani. Nyilvánvaló, hogy egyes politikai erők hisznek az Európából való kilépésben, de ezt egyetlen kormány sem tudja rávenni. Úgy gondolom, hogy a helyzet tovább romlik, amikor az európai hegemón erõk kölcsönös semlegesítése felé haladunk, mivel új egyének, kialakuló csoportok vagy politikai mozgalmak nem kínálnak alternatív projektet. Ennek a fejleménynek a következményei kiszámíthatatlanok.
IM / HD: Látni fogunk egy EU-showkat Olaszországgal, hasonlóan az 2015-hez?
EB: Az EU Bizottságának elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentései feltárják. Azt mondta, hogy el akarja kerülni az 2015-ben elkövetett hibákat. De milyen hibákra hivatkozik? A tartalomról, a gazdaság és a társadalom szándékos pusztításáról beszél? Vagy csak arról beszél, hogy milyen formában alakult ki, amely nem tartotta tiszteletben az eljárásokat? Az európai vezetők tudják, hogy nem mutathatnak ugyanolyan nyílt megvetést az olaszok választása iránt, amellyel bántak a görögökkel. De azt mondom, hogy azt akarja kerülni, hogy elkerüljék a szélsőjobboldali konfliktusokat, miközben szándékosan ezt a baloldali kormányhoz kérték.
Úgy gondolom, hogy azt mondják, hogy el akarják kerülni a szélsőjobboldali konfliktusokat, miközben szándékosan ezt a baloldali kormányzattal keresették.
IM / HD:Emmanuel Macron francia elnöknek a Sorbonne-i beszédében tett javaslatai az Európa átalakítására, vagy a német kancellár, Angela Merkel által megfogalmazott tervek ténylegesen figyelembe veszik-e az Európában jelenleg zajló válság teljes mértékét?
EB: Milyen terv? Ez pusztán ablaküveg. A kulturális cserék természetesen fontosak. De nem fog túlságosan messze menni, ha csak az ismét kihirdetjük az európai népek közös sorsát. A kérdés lényege az EU gazdasági és pénzügyi struktúrája. A bankok már konszolidáltak. Az európai szolidaritási mechanizmus monetáris alapvá alakítását célzó projektet az IMF szabályai ihlette. És Németország és Hollandia még mindig nem fogad el közös költségvetést az átutalásokkal szembeni garanciák nélkül.
Az 2008 válsága óta a közgazdászok többször kijelentették, hogy az egységes valuta nem működhet közös költségvetés nélkül. De Németország csak kisebb módosításokat fogad el, és valószínű, hogy a francia kormány ugyanabba az irányba fog lépni. Ez lezárja a pénzügyi intézmények szuverenitását, ahelyett, hogy korlátozná az európai államok és a termelők közötti versenyt, és ezáltal megerősítené a szolidaritást.
Az itt vázolt projekt minden bizonnyal nem kísérel meg megakadályozni Európa hierarchikus gazdasági zónává válását: vonzó zónákat külföldi tőke számára, alvállalkozási zónákat, olcsó munkaerő-ellátási övezeteket és üdülési övezeteket a burzsoázia és a kicsi burzsoázia számára. Ami ma Görögországban történik, feltűnő. A fizetések és a nyugdíjak összeomlottak, a folyó fizetési mérleg felgyorsult, és az idegenforgalmi ágazat teljes kapacitással működik. A környezeti és szociológiai következmények félelmetesek.
IM / HD: Macron sorbonne-i beszéde legalább megemlítette a szélsőjobboldal növekedésének elleni küzdelem szükségességét. A jelenleg vita tárgyát képező projektben semmi sem vet fel ezt a dimenziót?
EB: Őszintén szólva, megdöbbentőnek tartom, hogy az Európai Parlamentben nem folynak vita az európai építkezést kiváltó válságról. Talán ez egy kakofónia lenne, a fasiszta hajlással kapcsolatos beszédeket populista erők fogják tartani, amelyek közül néhány már hatalmon van vagy hamarosan belép a kormányba. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a rendszer válsága a demokrácia hiánya is. Minél mélyebbre válik, annál több technokrata állítja, hogy a lakosságnak nem kell beleszólnia. Attól tartanak, hogy cselekvőképességük megbénul.
De mi van faliórái csinálják? Kíváncsi vagyok, mikor lesz az ideje az európai problémákról szóló nyilvános vitáknak európai szinten, nem pedig a Bizottság vagy az államfők kis bizottságában. A helyzet nyilvánvalóan elég aggasztó ahhoz, hogy az Európai Parlamentben vita folyhasson, anélkül, hogy megvárnánk Macron és Merkel közötti közös megállapodást a minimális programról.
wpDiscuz