Michael herceg Európa szabályozási-technokrata öngyilkosságáról

Európa gazdasági motorja poroszkál, a reálnövekedési ráták pedig csökkennek. Néhány kivételtől eltekintve ez az egész öreg kontinensen így van. Európában a siker minden összetevője megvan: jól képzett lakosság, nagyszerű tudományos intézmények és egyetemek, valamint sikeres vállalatok széles köre, különösen a tulajdonosok által irányított családi vállalkozások és a rejtett bajnokok. Ennek ellenére alulmarad a globális versenyben. Az okokat érdemes megvizsgálni.

Négy vezető német gazdaságkutató intézet nemrégiben publikált tanulmánya rávilágít a problémás területekre. Az egyik bürokratikus túlszabályozás.

A német (nagy, közepes és kis) vállalkozások reprezentatív áttekintése feltárta, hogy a válaszadók többsége az egyre szigorúbb szabályozási környezetet látja a siker és a termelékenység legfőbb veszélyének. nemzeti hatóságok és a nemzetek feletti szervezetek új szabályokat és előírásokat hajtanak végre a futószalagok sebességével. Hatalmas dokumentációra van szükség a megfelelőség bizonyítására, ami felemészti a vállalat erőforrásait, amelyeket jobban elköltenek a termelés és a szolgáltatások termelékeny munkájára, az innovációra és a piaci versenyre. Az improduktív megfelelési költségeken felül még gyakori auditok is járnak korlátozza a vállalkozói szabadságot.

Szörny jelentési rendszer

Vegyük csak ezt az egyetlen példát: Az Európai Fenntarthatósági Jelentési Szabvány (ESRS) egy kolosszális dokumentum, amely 400 oldalt számlál. Nagyon részletes követelményeket tartalmaz a vállalati jelentéstételre vonatkozóan számos társadalmi, környezeti és irányítási kérdésről, frissítve és megerősítve a korábbi, nem pénzügyi jelentésekről szóló irányelvet. Az ESRS 2023 januárjában lépett hatályba, és most a tagállamoknak 18 hónapjuk van arra, hogy az új szabályokat nemzeti jogukba integrálják. Az első beadványok 2025-ben esedékesek a nagyobb, több mint 1,000 alkalmazottat foglalkoztató vállalatoktól, valamint az ESRS által fenntarthatósági kockázatnak tekintett területeken tevékenykedő vállalkozásoktól, mint például a fa-, textil- vagy bányászat. 2026 után minden 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásnak meg kell felelnie – becslések szerint 50,000 XNUMX vállalat Európában.

A jelentési rendszer 1,444 adatponton alapul az ellátási láncban. A környezetvédelmi, emberi jogi és munkaügyi normák meghatározása mellett olyan homályos kérdéseket is tartalmaz, mint például a „munka és a magánélet egyensúlya”. A jelentéseket a Pénzügyi Stabilitási, Pénzügyi Szolgáltatások és Tőkepiaci Unió Főigazgatóságához kell eljuttatni, amely az EU Bizottság 33 funkcionális osztályának egyike. De egyre furcsább.

Átfedő törvények

2022 februárjában az Igazságügyi és Fogyasztói Főigazgatóság összeállította az úgynevezett „ellátási lánc irányelvet”, amely még idén hatályba lép. Ez az irányelv a szállítók környezetvédelmi szabályokkal és emberi jogokkal szembeni jogellenes intézkedéseire vonatkozik; átfedi az ESRS-t, megkétszerezve a vállalatok jelentéstételi terheit. Ezután a Belső Piaci, Ipari, Vállalkozási és KKV-k Főigazgatósága saját irányelvet tervez ugyanezeken a területeken, valószínűleg nem nagyon különbözik a többitől. Aztán jön a pénzügyi stabilitási igazgatóság uniós taxonómiája, amely előírja, hogy a vállalkozások környezetbarát módon járnak-e el.

A fentiek mindegyike rémálmot okoz a vállalkozások számára. Minden tevékenységet, üzleti gyakorlatot és irányítási szabályt úgy kell dokumentálni, hogy az auditálható legyen. Megsokszorozza az improduktív munkát a nemzeti közigazgatásban, az üzleti és a könyvvizsgálói szektorban.

Gyenge indoklás

Ennek a kényszerzubbonynak az az indoklása, hogy a befektetők elolvassák a jelentéseket, és etikus és ökológiai módon irányítsák a befektetéseket. Ez egy illúzió. Ez a fajta szovjet típusú központi tervezés, amelyet az EU bürokratái ironikusan „piaci” reformoknak neveznek, csak pazarlást termel: pénzt, munkát és anyagot. Ez az egyik oldalon piaci buborékokat, a másik oldalon pedig befektetési hézagokat hoz létre. A német nemzeti napilap A VilágA kérdésről tudósító, Steffen Kampetert, a Német Munkaadók Szövetségének vezérigazgatóját idézi: „a vállalkozásoknak munkaerőre van szükségük az innovációhoz és az értékteremtéshez, nem a bürokráciához”.

A szabályokra mindenképpen szükség van. Azonban a túlszabályozás és a szükségtelen jelentési kötelezettségek el kéne kerülni. A való világban mindig lesznek vitatható üzleti gyakorlatok, de ezek az intézkedések nem állítják meg ezeket. Amikor csak lehetséges, vissza kell térnünk a bizalomalapú rendszerekhez.

Csökkent munkaerőpiac

A német gazdasági intézetek által jelentett másik gyötrő probléma a szakképzett munkaerő hiánya.

Szinte minden európai vállalkozás panaszkodik a szakképzett munkaerő hiányára. A demográfia jelentősen hozzájárul a problémához, a baby boom korosztály nyugdíjba vonulásával. A másik az, hogy az adminisztráció elzárja a személyzetet a magánszektorban végzett produktív munkától. A bürokrácia leköti a munkát a kevésbé hatékony területeken. Az európai demográfiai adatok azt mutatják, hogy a munkaerőhiány csak tovább fog mélyülni.

További probléma, hogy a fiatalabbak csak részmunkaidőben – a szokásos munkaterhejük 70 vagy 80 százalékában – szeretnének dolgozni a jobb „munka-magánélet egyensúly” álcája alatt.

Ugyanakkor több millió munkanélküliünk is van. A rendkívül szigorú európai munkajogi törvények kockázatossá teszik a múlttal nem rendelkező emberek alkalmazását, mivel egy vállalkozás számára nehéz és költséges elszakadni a nem teljesítő alkalmazottaktól. Megvan a jóléti paradoxon: a munkaügyi törvények, amelyeknek meg kell védeniük a munkavállalókat, valójában akadályozzák az emberek foglalkoztatását.

Energia katasztrófa

A német jelentés a túlzott energiaárakat is felsorolja. Európa, különösen Németország szenved kudarcot vallott ezen a területen. 2011-ben Németország lemondott az atomenergiáról, így energiaszerkezete megdrágult, és túlzottan függött az oroszországi olcsó gáztól. Ez ahhoz vezetett, hogy sok termelést kiszerveztek az alacsony energiaárakkal rendelkező területekre. (Az alacsonyabb munkaerőköltség gyakran másodlagos tényező volt). 2022-ben pedig, az Oroszországgal szembeni szankciókat követően, az energiaköltségek robbanásszerűen megemelkedtek, ami Európa nagy részét kényszerhelyzetbe hozta.

Ez sértette a helyi termelést, veszélyeztetve az energiaigényes iparágakat, és megmutatta a globalizáció és a termelés kiszervezésének korlátait.

Olvassa el a teljes történetet itt ...