Stockman: A Fed óriási gazdasági (ál)tudományi kísérlete

A Fed a kamatlábakat tartja elsődleges szabályozó szelepének, az alacsonyabbak ösztönzik a GDP-t, a magasabbak pedig fékezik. Az inflációs szint alatti kamatok tehát magától értetődően ösztönzőek, mert az adósság és az ebből eredő kiadások, beruházások gazdasági támogatását jelentik.

Ennek ellenére még a növekedés/infláció kompromisszumainak primitív Phillips-görbe elmélete is azt üvölti, hogy a Fed még a saját hibás gazdasági modelljei alapján is jócskán le van maradva a görbétől. Végtére is, miért engedte meg a világban, hogy a végső szabályozószelep és benchmark – a 10 éves UST – negatív reálhozamot hozzon az elmúlt 36 hónapból 38 hónapban.

Úgy van. A modern történelemben semmi sem hasonlít az alább bemutatott mintára, mégis valahogy az Eccles Buildingben lakó keynesi dunderheadeket meglepte a jelenlegi inflációs hullám virulenciája és tartóssága.

Inflációval korrigált hozam a 10 éves UST-on, 2019 augusztusától 2022 októberéig

Valóban, többé-kevésbé könyörögtek érte. Lael Brainard például az egyik vezető úgynevezett politikai gondolkodó a Fed-ben, de mindössze 33 hónappal ezelőtt, 2020 februárjában készített egy Bloomberg-címet, amely így szólt: „A Fed Brainard új stratégiát kér az infláció fellendítésére”, és tartalmazza a a következő gyöngyszemek:

Lael Brainard, a Federal Reserve kormányzója pénteken új stratégiák elfogadására szólította fel a jegybankot a 2%-os inflációs cél elérése és a jövőbeli recesszió leküzdése érdekében.

A Fed-nek törekednie kell a cél feletti árfolyamnyereségre, hogy kompenzálja a múltbeli inflációs hiányokat, és korlátoznia kell a kincstári adóssághozamokat, ha visszaesés esetén a rövid lejáratú kamatokat olyan mértékben csökkenteni kényszerül, amennyire csak lehet – mondta New Yorkban tartott beszédében.

„A mai alacsony inflációs, alacsony kamatozású környezet nemcsak új recesszió elleni eszközöket igényel, hanem új stratégiát is az inflációs cél tartós alullövésének – és az inflációs várakozások kockázatának – kezelése érdekében, még jóval a visszaesés előtt” – mondta.

Ennek érdekében a monetáris politikának hosszú ideig alkalmazkodónak kell maradnia, hogy pótolja a múltbeli inflációs hiányokat – tette hozzá.

Nos, nagyon sokáig tartották rendkívül alkalmazkodónak, egészen 2022 márciusáig, amikor is a fogyasztói árindex éves összevetésben már 8.6%-kal emelkedett. Így alig hat hónappal később Brainard főcíme, amely a Bloomberg hajlamát generálta, teljesen más hangot kapott: „A Fed Brainard megfogadja, hogy addig küzd az infláció ellen, ameddig csak kell”

Addig vagyunk ebben, ameddig az infláció csökkentéséhez szükséges” – mondta Brainard a New York-i The Clearing House and Bank Policy Institute által szervezett konferencián. „A monetáris politikának egy ideig korlátozónak kell lennie, hogy meggyőződhessen arról, hogy az infláció a célhoz közeledik.

A szigorítási ciklus gyorsasága és globális jellege, valamint az a bizonytalanság, hogy a szigorodó pénzügyi feltételek hatásai milyen ütemben hatnak át az aggregált keresletre, a túlzott szigorításhoz kapcsolódó kockázatokat jelentenek.”

Ugyanakkor „fontos, hogy elkerüljük a túl korai visszahúzódás kockázatát” – mondta.

Más szóval, fogalma sincs arról, hogy a központi monetáris tervezők szigorítsanak-e vagy enyhítsenek, és mennyivel és meddig.

Vagyis a keynesi központi bankrendszer óriási gazdaságtudományi kísérletté változtatta az amerikai gazdaságot. A nadrágjuk mellett repülnek, találgatnak, miközben úgy tesznek, mintha mindez tudományos gazdasági modellekből jönne ki.

Ez nem!

Olvassa el a teljes történetet itt ...