A nagy visszaállítás, más néven Green New Deal és Technocracy megköveteli a társadalom minden elemének teljes átalakítását, a jogi kerettől a kereskedelemen át a népesség-ellenőrzésig. A globális Deutsche Bank elárulta, hogy „bizonyos fokú ökodiktatúrára” lesz szükség ahhoz, hogy odaérjünk. A tudományos diktatúra a Technokrácia legfontosabb eredménye: a visszatérés nélküli civilizációs csapda. ⁃ TN szerkesztő
Egy elemzés kiadta Deutsche Bank élesen bírálja azt a „tisztességtelen vitát”, amellyel az EU eladja „zöld üzletét” az európai embereknek. A projekt hatalmas kockázatait a jólét, a gazdasági rendszer és maga a demokrácia szempontjából nem szabad leplezni, hanem nyíltan foglalkozni kell velük.
Eric Heymann, a Deutsche Bank Research, figyelmeztet arra, hogy Európa zöld ajánlata és 2050-ig az éghajlat-semlegesség célja az európai megaválságot fenyegeti, ami „jólét és munkahelyek észrevehető csökkenéséhez vezet”. És figyelmeztet: „Bizonyos fokú ökodiktatúra” nélkül nem fog működni.
Az elemző kétesnek minősíti, hogy a Zöld Megállapodást „új növekedési stratégiának” nevezik, amely lehetővé tenné az EU számára, hogy „igazságos és virágzó társadalommá” váljon. Bár ez papíron jól néz ki, írja Heymann, hogy 2050-ig széndioxid-semlegesre jusson, Európa gazdaságát, valamint annak teljes politikai és jogrendszerét alapvetően meg kell változtatni.
Az EU éghajlat-változási programjának mindennapi életre gyakorolt forradalmi következményei egyelőre „még mindig viszonylag elvontak”, és a legtöbb háztartás számára még mindig elfogadhatóak. Hamarosan azonban az éghajlat-semlegesség felé vezető út drasztikus beavatkozásokat igényel a közlekedési eszközök megválasztásában, a ház méretében, a fűtési eszközökben, az elektronikus fogyasztási cikkek birtoklásában, valamint a hús és a trópusi gyümölcs fogyasztásának korlátozásában. .
És figyelmeztet arra, hogy ezek a korlátozások és jogsértések elkerülhetetlenül „hatalmas politikai ellenállást” váltanak ki.
Egyes felek érveket fognak találni a szigorú klímavédelmi politikák ellen, ha ez az energiaárak jelentős növekedéséhez vagy a személyes szabadság vagy a tulajdonjog korlátozásához vezet. És ne tévesszük meg magunkat: ezek a pártok megtalálják a választók támogatását. EU-szinten komoly konfliktusok merülnek fel a terjesztéssel kapcsolatban, ami hozzájárulhat a blokkon belüli (további) megosztottsághoz. Készek vagyunk-e foglalkozni ezzel a polarizációval?
Az alábbiakban Eric Heymann (Deutsche Bank Research) elemzésének kivonatai találhatók.
Bizonyos fokú ökodiktatúrára lesz szükség
A jelenlegi éghajlat-politika hatása az emberek mindennapi életére még mindig meglehetősen elvont és sok háztartás számára elfogadható. Az éghajlat-politika magasabb energiaadók és díjak formájában jelentkezik, amelyek drágítják a fűtést és a mobilitást. Néhány ország energiahatékonysági minimumszabályokat állapított meg az épületekre, vagy hasonló szabályokat más területeken. A klímapolitika azonban nem határozza meg az életünket. Kulcsfontosságú fogyasztói döntéseket hozunk, például hogy egyáltalán utazunk-e, mennyit utazunk és milyen közlekedési eszközöket használunk, lakunk-e egy nagy házban vagy egy kis lakásban, és hogyan fűtjük az otthonunkat, hány elektronikus eszközünk van és mennyire intenzíven használjuk őket, vagy mennyi húst és egzotikus gyümölcsöt eszünk. Ezeket a döntéseket általában a jövedelmünk alapján hozzuk, és nem az éghajlati szempontok alapján.
Ha valóban el akarjuk érni az éghajlat semlegességét, meg kell változtatnunk a viselkedésünket az élet ezen területein. Ez egyszerűen azért van, mert még nincsenek megfelelő költséghatékony technológiák, amelyek lehetővé tennék életszínvonalunk karbonsemleges fenntartását. Ez azt jelenti, hogy a szén-dioxid-áraknak jelentősen meg kell emelkedniük ahhoz, hogy az embereket viselkedésük megváltoztatására ösztönözzék. Egy másik (vagy esetleg kiegészítő) lehetőség a szabályozási jog jelentős szigorítása. Tudom, hogy az „ökodiktatúra” csúnya szó. Lehet azonban, hogy fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hajlandóak vagyunk-e elfogadni valamilyen ökodiktatúrát (szabályozási törvény formájában) és milyen mértékben annak érdekében, hogy az éghajlat-semlegesség felé haladjunk. Itt van egy példa: Mit tegyünk, ha az ingatlantulajdonosok nem akarják házukat kibocsátásmentes épületekké változtatni; ha erre nincsenek pénzügyi lehetőségeik; ha ez technikai okokból nem lehetséges, vagy ha a kapcsolódó beruházások nem térülnek meg?
Patrick Wood vezető és kritikus szakértő a fenntartható fejlődés, a zöld gazdaság, az Agenda 21, 2030 Agenda és a történelmi technológiák területén. A Technocracy Rising: A globális átalakulás trójai lójának (2015) szerzője, valamint a Trilaterals Washington felett, I. és II. Kötet (1978-1980), a késő Antony C. Sutton társszerzője.
Bizonyos fok = 100 százalék