"A globális változások igazságos és fenntartható jövőbe terelése minden ágazatban összehangolt erőfeszítéseket igényel." - A „Just” a társadalmi igazságosságra utal, a „fenntartható” pedig a fenntartható fejlődésre utal. Együtt kérik a vagyon teljes újraelosztását, a kapitalizmus és a szabad vállalkozás megsemmisítését. ⁃ TN szerkesztő
Már majdnem egy év telt el, amikor az állam- és kormányfők elfogadták az „Átalakító világunk: Az 2030 fenntartható fejlődés menetrendje” című ambiciózus menetrendet, amely tartalmazza az 17 fenntartható fejlődési célokat (SDG-k) és az 169 célokat az ENSZ Közgyűlésének külön ülésén 25 szeptember 2015.
Valójában az 2015 volt a multilaterális megállapodások egyik legfontosabb éve. A kormányok nemcsak aláírták a fenntartható fejlesztési célokat, hanem elérték a párizsi éghajlati megállapodást és az Addisz-Abeba cselekvési menetrendet is, amely a két politikai program finanszírozásának kerete.
A fenntartható fejlesztési célok négyéves tárgyalások csúcspontját jelentették. 2011 júliusától a kolumbiai kormány Paula Caballero eredeti javaslatával ezek a tárgyalások az ENSZ történelmének leginkább résztvevő folyamatává váltak.
„Olyan világot gondolunk, amelyben minden ország fenntartható, befogadó és fenntartható gazdasági növekedést és mindenki számára tisztességes munkát élvez. Egy olyan világ, amelyben a fogyasztási és termelési szokások, valamint az összes természeti erőforrás felhasználása - a levegőtől a szárazföldig, a folyóktól, tavakig és víztartó rétegektől az óceánokig és tengerekig - fenntartható. Az egyik, amelyben a demokrácia, a jó kormányzás és a jogállamiság, valamint a nemzeti és nemzetközi szintű támogató környezet nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődéshez, ideértve a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, a társadalmi fejlődést, a környezetvédelmet, valamint a szegénység és az éhség felszámolását. ”
A fenntartható fejlesztési célokat és célkitűzéseiket ért kritika azonban az, hogy túl sok. A valóság az, hogy a 2015-ös világ annyi területen szembesült súlyos válságokkal, hogy nehéz elképzelni, mit lehetett volna kizárni. Ezeket a kihívásokat a következők közé sorolták:
„A globális egészségügyi fenyegetések, a gyakoribb és intenzívebb természeti katasztrófák, a spirális konfliktusok, az erőszakos szélsőségesség, a terrorizmus és a kapcsolódó humanitárius válságok, valamint az emberek kényszerű elhagyása fenyegetik az utóbbi évtizedek fejlődésének nagy részét. A természeti erőforrások kimerülése és a környezeti pusztítás káros hatásai, beleértve az elsivatagosodást, az aszályt, a talajromlást, az édesvízi szűkösséget és a biológiai sokféleség csökkenését, kiegészítik és súlyosbítják az emberiség előtt álló kihívások listáját. Az éghajlatváltozás korunk egyik legnagyobb kihívása, és annak káros hatásai aláássák minden ország képességét a fenntartható fejlődés elérésére. ”
Az 21 Agenda 1992 Föld csúcstalálkozójának eredményeivel összehasonlítva az új SDG-k határozott elkötelezettséget mutatnak a nemek közötti egyenlőség mint egy cél iránt, valamint olyan célokat, amelyek a célok közötti összekapcsolódást kezelik. Energiat adnak, amely nem volt az Agenda 21 fejezet, és a tiszta energiára összpontosítanak, mint az előrelépés. Az 21 menetrend nem foglalkozott a „jó munkahelyek és a gazdasági növekedés” (SDG 8) és az „ellenálló infrastruktúra, az inkluzív és fenntartható iparosodás előmozdítása és az innováció elősegítése” (SDG 9), valamint az „egyenlőtlenség” 10 célja mellett.
A Sustainable Development Solutions Network becslése szerint évente 2-3 billió dollárba kerül az SDG-k szállítása. Becslések szerint 1992-ben az Agenda 21 évente 625 milliárd dollárba kerül. Az évtizedek tétlensége megmagyarázza, miért nőtt ennyire a költség.
Az addisz-megállapodás elismerte, hogy a magánszektor jelentős szerepet fog játszani az SDG végrehajtásának finanszírozásában. Ennek egyik kritikája az, hogy nem volt ellentételezés az ipar nagyobb mértékű felügyeletével.
Részben ennek megoldására, és szeptember 21-en indulst az ENSZ Közgyűlésének elnöke, Mogens Lykketoft, dán, szakértői jelentést bízott meg, amely meghatározza azokat a politikai stratégiákat, amelyek célja a tőkeáramlás elmozdítása a fenntarthatatlan és a befektetési területektől, amelyek elősegítik a fenntartható fejlődési célok elérését célzó helyi, nemzeti és globális erőfeszítéseket, ideértve az éghajlatot is cél.
A jelentés azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy miként lehet a pénzügyi, áruk és szolgáltatások piacát mozgósítani a fenntartható fejlesztési célok támogatása érdekében, és a környezeti, társadalmi és irányítási elveket szisztematikusabban beépíteni a piaci tevékenységekbe. A szakértői jelentést a Brookings írta, számos informális visszacsatolási fordulóval, amelyet az ENSZ rendszerén belül és kívül működő szakértők készítettek.
Alapvető fontosságú, hogy ne felejtsük el, hogy a fenntartható fejlesztési célok nem kötelező erejű jogi megállapodás, vagyis a kormányok nem kötelesek jogilag teljesíteni a kötelezettségvállalásokat.
A nyomon követési folyamat egyik ígéretes kiegészítése az volt, hogy felismerték, hogy a parlamentek felügyeleti szerepet játszhatnak vezetőik felett kötelezettségvállalásaik teljesítésében.
Ennek oka lehet parlamenti bizottságok igénybevétele és esetleg éves vita az országok parlamentjeiben a nemzeti végrehajtás előrehaladásáról.
Az Agenda 21 végrehajtásának egyik nagy eredménye az volt, hogy tíz éven belül az 6000 helyi napirendjén 21-ek készültek, amelyekben a helyi és szubnacionális kormányok játszották elősegítő szerepet. Ezt a megközelítést meg kell ismételni, mivel a helyi és szubnacionális kormányok helyi stratégiákat dolgozhatnak ki a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása érdekében.
A fenntartható fejlesztési célok kezdő időpontja 1. január 2016-je volt, és akkor sem kellett még megállapodni a célok mutatóiról, és egyes esetekben még tárgyalnak. Túl korai megmondani, hogy ennek a menetrendnek mekkora részét hajtják végre. 2018-ig tart, amíg a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) megkezdi a hatását, és így a tényleges számbavételi lehetőség a 2019-es államfők magas szintű politikai fórumán lesz.
A júliusi HLPF látta, hogy az 22 országok bemutatják nemzeti jelentéseiket, és néhány ország - Kolumbia és Németország - szintén megkezdte nemzeti stratégiáinak kidolgozását. Mindeznek fel kell gyorsulnia az elkövetkező években, és lehetővé kell tennie az érdekelt felekkel együttműködő országok számára, hogy egy stratégiát hozzanak létre e program számára, és ezáltal lehetővé tegyék a sokkal hatékonyabb jelentéstételt.
A globális változásoknak az igazságos és fenntartható jövőbe történő irányításához az összes ágazatban összehangolt erőfeszítéseket kell tenni. Az óriási globális sokszínűség közepette egyesítő menetrend biztosításával az SDG-k alapot nyújtanak a pozitív változások összehangolt mozgalmához. Ennek az eredménynek az elérése érdekében a fő akadályok - például a finanszírozás és az elszámoltathatóság - leküzdésének módja megváltoztatja az átalakulási változás biztosítását.
wpDiscuz