Amikor Donald Trump 2017 júniusában bejelentette, hogy az Egyesült Államok kihúzza a Paris megállapodás- az 195 nemzetek (szinte az összes világ nemzete) közötti, az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának csökkentésére vonatkozó paktumáról - Párizs (Franciaország) és Pittsburgh (Pennsylvania) polgármesterei egy megjelent a The New York Times-ban. Ebben bejelentették, hogy „példa nélkül álló szövetség alakul ki” több mint 7,400 városban világszerte, hogy tiszteletben tartsák és megőrizzék e megállapodás céljait, függetlenül az országuk elkötelezettségének szintjétől. Ezt nemcsak városuk polgárainak, hanem „a világ minden más városának” polgárainak is megígérték.
A legtöbb ember nem gondol a városokra, amikor a nemzetközi kapcsolatokra vagy a nemzetközi jogra gondol. Végül is a városok önkormányzatok, és vezetõik a helyi, nem pedig a globális kérdésekkel és kihívásokkal foglalkoznak. Jobb?
Az 2017-ben, ugyanabban az időben, amikor a városvezetők megígérték a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartását, a világ minden tájáról több mint 150 városvezetõ gyűlt össze a belgiumi Mechelenben. Motívumuk: az Egyesült Nemzetek Szervezete készítette a Global Compact a migrációról (GCM) és Global Compact a menekültekről (GCR). A belga találkozón a város vezetői összeállították a Mechelen-nyilatkozat, ülést igényelnek a tervezőasztalnál.
A két globális egyezményt Marrakeshben fogadták el az 2018-ben, és arra késztette az 150 polgármestereket és a városvezetőket, hogy írjanak alá második nyilatkozatot, amelyben felszólítják a helyi hatóságok szerepének teljes és hivatalos elismerését mindkét megállapodás végrehajtásában, nyomon követésében és felülvizsgálatában. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa lelkesen fogadta el a város vezetõinek nyilatkozatát a beszéd kiemelve annak szükségességét, hogy a városi vezetőkkel együtt kell működni a globális menekültügyi válság megoldása érdekében.
A városok strukturális tehetetlensége a nemzetközi kapcsolatokban
A formális értelemben a városok strukturálisan tehetetlenek maradnak - vagyis hivatalos asztali ülés vagy platform nélkül a jelenlegi nemzetközi politikai keretben, amely arra az alapvető gondolatra épül, hogy a nemzetállamok az egyetlen szereplők és politikai döntéshozók a nemzetközi szint. Ezt az államközpontú keretet a II. Világháború atrocitásait követõen állították össze az államok és azok számára, amikor a háború nyertesei összegyûltek, és tárgyalások sorozata, létrehozta a Egyesült Nemzetek (ENSZ).
A nemzeteknek és csak a nemzeteknek megengedett az ENSZ kulcspozícióinak betöltése. Miközben kis szerepet kapnak nem kormányzati szervezetek, amelyhez szakértelmükkel kapcsolatos kérdésekben konzultálhatnak, ugyanezt a kiváltságot nem biztosítják a városok, amelyeket az ENSZ Alapokmánya még egyszer nem említ.