TN Megjegyzés: Ez a cikk arra a következtetésre jut, hogy az ENSZ ellenállással szembesül, ha centralizált szerepet vállal, és káoszra, ha inkább decentralizálást választ. Az egyetlen megoldás itt felajánlott, hogy „továbbra is sürgősen szükségünk van a szén és más üvegházhatású gázok nemzetközi árára”. Ami a történelmi technokráciát illeti, ez közvetlenül egy energiahitel-rendszerbe fog vezetni, amely „méltányosan” osztja el az erőforrásokat az egész világon.
A Párizsban folytatott, több mint 200 országot érintő tárgyalások eredményeként új megállapodás születhet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. A konferencia elõtti hónapokban a The Economist szakértõi vendégoszlopokat fog közzétenni a gazdasági kérdésekrõl. Thomas Sterner, a göteborgi egyetem szerint itt állítja, hogy a párizsi tárgyalásokon részt vevő országoknak ambiciózusabbaknak kell lenniük, mint eddig.
Amikor a világ vezetői a koppenhágai klímakonferenciára mentek az 2009-ben, nagy optimizmus érzésével jelentõs elõrelépést eredményezhet a globális éghajlati és fejlesztési célok felé. Ezek az ambíciók gyorsan irreálisnak bizonyultak. De az érzelmek most úgy tűnik, hogy túl messzire mentek a másik irányba. Mivel a Párizsban decemberben megrendezésre kerülő éghajlat-változási konferencia közelebb kerül, a konferenciára kitűzött célok túlságosan szerények, nem pedig túl ambiciózusak.
Emlékezzen arra a fotóra, amelyen Angela Merkel, a német kancellár és Barack Obama, az amerikai elnök meglehetősen elveszettnek látszik. A csalódásnak nem volt határa, de főként irreális ambícióknak köszönhető. Ezúttal kisebb lehet a csalódás: senki sem várja el, hogy a párizsi COP21 megoldja a klímaváltozás egész kérdését.
Ma az ellenkezőjével aggódom: túl keveset célozunk. Az idő fogy. A fellépés sürgős, de a tárgyalások csalódást keltő csiga ütemben haladnak. Meglehetősen korlátozott költségekkel megoldhatnánk a problémákat. A kilátás továbbra is sivár. A közgazdászok folyamatosan ismételgetik: csak a szénre van szükség. Ez egy szűk értelemben igaz: ha valamilyen (olaj-csúcs vagy más) varázslat által magas volt a szén-dioxid ára, akkor a világgazdaság csak alkalmazkodni fog, és aligha vesszük észre - mint ahogyan drága arany és titán.
A probléma abban rejlik, hogy miként lehet megtervezni azokat az intézményeket és eszközöket, amelyek megteremtik ezt a magas árat, amikor a piac nem. A támogatásokat le kell vonni, a fosszilis tüzelőanyagokat adóztatni kell (vagy a kereskedelem engedélyezésének alá kell vetni), és minden országnak meg kell egyeznie a részletekben oly módon, hogy mindenki "tisztességes" legyen. Koppenhágában az emberek reménykedtek egy olyan szerződésre, amely a felmelegedést két fok alatt tartja, és egy olyan megállapodásra, amely nagylelkűen adta a szegény országoknak a fennmaradó hely nagyobb részét.
