A Brookings Intézetnek mély kapcsolatai vannak a Trilaterális Bizottsággal, amely 1973-ban megalapította a Technokrata Új Nemzetközi Gazdasági Rendet. Jelenleg több biztos is dolgozik az igazgatóságában. Így amikor Brookings beszél, a TN hallgat. ⁃ TN szerkesztő
Nemrégiben az információs technológiát a demokratikus haladás eszközeként említik. Néhányan a Közel-Keletet sújtó arab tavaszi felkelésekre mint a „Facebook forradalomra” hivatkoztak, mivel az aktivisták a közösségi médiát használták az állampolgárok megszervezésére és összegyűjtésére. Úgy véljük, hogy az online platform-technológiák előmozdították az egyenlőséget, a szabadságot és a demokráciát azáltal, hogy felhatalmazták a polgárokat ötleteik közzétételére és mindennapi valóságuk közvetítésére, a kapukapterek által korlátozás nélkül, szabadon kommunikáltak egymással, és támogathatják a politikai reformot.
Az utóbbi években azonban kétségek merültek fel az információs technológia demokráciára gyakorolt hatásáról. A növekvő tech-szkeptikus kórus felhívja a figyelmet arra, hogy az információs technológia hogyan zavarja a demokráciát. Nincs ország immunitás. Új-Zélandtól Mianmarig az Egyesült Államokig a terroristák, az önkényuralmi kormányok és a külföldi ellenfelek fegyverbe tették az internetet. Oroszország online befolyásoló kampánya az Egyesült Államok 2016 elnökválasztása során bemutatta, hogy a rossz szereplők milyen egyszerűen és hatékonyan tudják kiaknázni a platform-technológiákat saját érdekeik megvalósítása érdekében. Jelenések a Cambridge Analytica-ról, amely a Donald Trump elnöki kampánya által felkérdezett politikai tanácsadó cég, amely az 87 millió millió Facebook-felhasználó személyes adatait szerezte be, felfedték a Facebook figyelmen kívül hagyását, amelyet a harmadik felek a platformon keresztül gyűjtöttek, és megakadályozzák annak visszaélését.
Az aggodalom az elkülönített eseményeken túl az üzleti modell középpontjában áll, amely számos mai nagy technológiai vállalkozást alátámaszt. A figyelemgazdaságot tápláló hirdetési bevétel arra készteti a vállalatokat, hogy új módszereket teremtsenek a felhasználók görgetésének, megtekintésének, kattintásának, feladásának és kommentálásának a lehető leghosszabb ideig tartására. Az ennek végrehajtására kidolgozott algoritmusok gyakran végül olyan tartalmat jelenítenek meg, amelynek célja az egyes felhasználók szórakoztatása, sokkolása és feldühítése.[4] Az online platformok jelenlegi megtervezésének módjai így tűzbe kerültek a polarizáció fokozására, a radikalizálásra, valamint a dezinformációval és a szélsőséges tartalommal való elkötelezettség jutalmazására. Míg sok nagy technológiai vállalat elmulasztotta a saját platformjainak a visszaélésekkel szembeni védelmét, egy olyan szolgáltatást fejlesztettek ki, amely felerősítette a meglévő politikai feszültségeket és új politikai sebezhetőségeket hozott létre.
A világ országai reagáltak erre a növekvő veszélyre nyomozások megindításával, új törvények elfogadásával és jelentések megbízásával. Eközben az Egyesült Államok még az 2016 választások során jól dokumentált visszaélésekkel szemben is lemaradt a többi kormánytól. Az Egyesült Államok lassabban kezeli a „nagytechnológiát”, részben az állami túljutás félelme, az alkotmányos és kulturális elkötelezettség mellett a szólásszabadság miatt, valamint vonakodása korlátozni a dinamikus vállalatok innovációs képességét.
A kormányok által a világ minden tájáról tett lépéseket másrészt a határokon átívelő átfogó elvek magyarázzák. Az egyre növekvő nemzetközi konszenzus szerint a mai domináns online platformok jelenlegi kialakításának módja magában rejti a demokrácia veszélyét. Számos országban a törvényhozók osztják azt a nézetet, hogy a figyelemgazdaság szerkezeti felépítése dezinformációt és annak gyors online elterjedését váltotta ki. A mai erőteljes technológiák szerintük durvábbá tették a közbeszédet azáltal, hogy kielégítették a politikai tribalizmus étvágyát, igaz vagy hamis információkat szolgáltattak, amelyek összhangban állnak az egyes felhasználók ideológiai preferenciáival. Úgy vélik, a domináns platformok online szűrésének és terjesztésének módjai komoly politikai veszélyt jelentenek nemcsak az újabb, törékenyebb demokráciákra, hanem a régóta fennálló nyugati liberális demokráciákra is.
Miközben az Egyesült Államok törvényhozói elkezdik kritizálni azokat a módszereket, amelyekkel az online platformok nem tudták megoldani a saját technológiáikat, továbbra is vonakodnak reagálni a digitális gazdaság negatív mellékhatásaira azáltal, hogy kifejezéseket határoznak meg az információáramlás szabályozására, és bizonyos tartalmakat elfogadhatatlan. Ez sokan úgy vélik, hogy megsértené az első módosító javaslatban a szólásszabadságot. Eközben más országok világosabb szabályozói szerepet határoztak meg az online platformok demokratikus társadalmakra jelentett veszélyének enyhítésében.
Hasonló megoszlás alakult ki az Európában és az Egyesült Államokban az online adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatban tett intézkedések között. Európa erőteljesen reagált a felhasználók online magánéletének védelmére, és megerősítette a már erőteljes adatvédelmi törvényeit, amikor az 2016 tavaszán elfogadta az általános adatvédelmi rendeletet. A törvényt széles körben elismerik a könyvek legszigorúbb és legátfogóbb digitális magánjogi törvényeként, és annak kulturális mellékleteként épül fel, hogy megvédje az egyének személyes információikhoz való hozzáférés ellenőrzésének jogát.
...
Felhasználói adatvédelem
Az online platformok, amelyek a célzott reklámozásra támaszkodnak a bevétel generálására, az a célja, hogy minél több személyes információt gyűjtsenek felhasználóikról. A technológiai vállalatok évek óta képesek voltak gyűjteni, felhasználni és megosztani a felhasználók adatait, nagyrészt korlátozás nélkül. A New York Times vizsgálata szerint a Facebook számos nagy technológiai társaság számára hozzáférést biztosított a felhasználók személyes adataihoz, ideértve a felhasználók személyes üzeneteit is. Egy másik vizsgálat során a Wall Street Journal megállapította, hogy az okostelefon-alkalmazások, amelyek rendkívül érzékeny személyes adatokat tartalmaznak, ideértve a felhasználók menstruációs ciklusára vonatkozó információkat is, rendszeresen megosztják az adatokat a Facebook-lal. Míg a Facebook-felhasználók megtilthatják a közösségi média webhelyén adatainak felhasználását célzott hirdetések fogadására, addig a felhasználók nem tudják megakadályozni, hogy a Facebook személyes adataikat gyűjtsék.
Eközben a nagy horderejű adatsértések rámutattak a legnagyobb technológiai társaságok néhány képtelenségére megvédeni a felhasználók adatait a visszaélésekkel szemben. A Cambridge Analytica, a Donald Trump elnöki kampányával összekapcsolt politikai adatkezelő cég az 2016 elnökválasztás előkészítésekor megcélozta a szavazókat azáltal, hogy sikeresen gyűjt magáninformációkat mintegy 87 millió Facebook-felhasználótól, akiknek többsége nem volt hajlandó elengedni a Facebook kiadását. harmadik feleknek nyújtott információik. A kampány ezeket az adatokat arra használta, hogy személyre szabott üzeneteket célozzon a szavazók számára, és „mindenki fülébe súgjon valamit,” - mondta Christopher Wylie bejelentő. Néhány hónappal a Cambridge Analytica története után a hackerek sikeresen behatoltak a Facebook számítógépes hálózatába, és közel 50 millió felhasználó személyes adatait fedték fel.
Miközben a felhasználók ingyenes hozzáférést élveznek számos technológiai platformhoz, átadják személyes adataikat, kevéssé megértetik a rájuk birtokolt adatok méretét, jellegét vagy alkalmazását, és kevés képességgel tudják megállítani az adatgyűjtést. A Cambridge Analytica botrány feltárta, hogy az egész politikai rendszerek és folyamatok, nem csak az egyéni felhasználók, sebezhetők, amikor a nagy technológiai vállalatok nem tudják megfelelően kezelni a felhasználók adatait, és nyitva hagyják az ajtót azok számára, akik a társadalmi és politikai különbségek kiaknázása iránt érdeklődnek.
Az Európai Unió kiemelt prioritássá tette az online felhasználói adatvédelmet, és az általános adatvédelmi rendelet elfogadása után globális vezetővé vált ebben a kérdésben. A törvény új követelményeket állapít meg az adatok feldolgozásához szükséges felhasználói hozzájárulás megszerzésére, előírja az adatok hordozhatóságát, előírja a szervezetek számára, hogy időben értesítsék a felhasználókat az adatok megsértéséről, és szigorú bírságokat szabhat ki a rendeletet megszegő szervezetekre. Kevesebb, mint egy évvel a GDPR elfogadása után a francia tisztviselők tetemes 57 millió dolláros bírságot szabtak ki a Google ellen, mert nem tájékoztatták a felhasználókat az adatgyűjtési gyakorlatról, és nem kaptak beleegyezést a célzott hirdetésekhez. Miután szembesült az Európai Bizottság nyomásával, a Facebook beleegyezett, hogy egyértelművé tegye a felhasználók számára, hogy ingyen kínálja szolgáltatásait azáltal, hogy személyes adatokat használ fel célzott hirdetések megjelenítésére. Írországban a Facebooknak számos vizsgálattal kell szembenéznie az európai adatvédelmi törvények betartása miatt. Ezek a lépések jelzik Európa elkötelezettségét az új adatvédelmi rendszer szerinti szigorú végrehajtás mellett.
