Az elmúlt két évben a városi kérdések - az épített környezet fenntarthatóságától a nagyvárosi egyenlőtlenségekig - nemzetközi prioritássá váltak. A városok viszont fontosabb szerepet vállalnak a globális politikában; a a városi diplomácia növekedése több száz városi hálózatot és több ezer transznacionális kezdeményezést hajtott végre.
Ezek a fejlemények megzavarják a kialakult politikai rendet. A városok most közvetlenül kapcsolódnak a globális eszközökhöz, szerződésekhez és kötelezettségvállalásokhoz, gyakran megkerülve az államokat - amint az a lépésekből is látszik sok városban végrehajtása a Párizsi Megállapodás az éghajlatváltozásról, a központi kormányok ellenzi.
Ezekre az erőfeszítésekre egyre növekvő elismerés folyik - nem utolsósorban az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), amely városi figyelmet fordított a nemzetközi jelentőségű tárgyalásokra és megállapodásokra, például a Sendai keretrendszer a katasztrófakockázat csökkentésére, az egyetemesen kötelező Fenntartható Fejlesztési Célok(SDG) és a Addisz-Abeba menetrend a fenntartható fejlődés finanszírozásáról.
Ennek ellenére talán a legrelevánsabb fejlemény az volt, amikor az ENSZ tagállamainak 170 megállapodott a Új városfejlesztési menetrend - útiterv a városok növekedésének irányításához a következő 30 években - a Habitat III konferencia Quitoban, Ecuador, október, 2016.
Ugyanakkor a Habitat III-hoz és az azon túlmutató folyamat kérdéseket vet fel arra, hogy az ENSZ alkalmas-e a céljára, amikor a globális városi kihívásokkal kell szembenézni. Ezek az aggodalmak 2006 - ban valósultak meg független testület kinevezése az UN-Habitat hatékonyságáról - az ENSZ emberi településekkel és városfejlesztéssel kapcsolatos munkájáért felelős ügynökség.
A testület a következtetésein jelent meg: magas szintű találkozó Az ENSZ Közgyűlésének (UNGA) szeptemberi 5 és 6 szeptemberi ülésén, ahol az akadémia nevében beszéltem, és az ENSZ Habitatjával foglalkozó számos más képviselővel és küldöttséggel együtt hozzájárultam a testület ajánlásaihoz.
Ideje a reformnak
A megbeszélések világossá tették, hogy a reform már folyamatban van, és üdvözlendő az ENSZ legmagasabb szintjén. Amint Amina Mohammed, az ENSZ főtitkár-helyettese elmondta nyitóbeszédében, a szervezet elismeri, hogy „az urbanizáció ígéretére adott globális válasz nem volt megfelelő”.
Merész ajánlásokra van szükség, mivel az ENSZ rendszerében a városi munka túl nagy része a szervezet különféle ágaiban széttagolódott. A tét magas, mivel Mohamed az UN-Habitat reformját „lakmusz-tesztnek tekinti az ENSZ reform ambícióinak” - ez volt eddig a hangsúly az António Guterres ENSZ főtitkárának, aki a 2017 januárjában hivatalba lépett.
Edmontonban élek, egy közepes méretű városban, kanadai Alberta-ban. Polgármesterünk és tanácsunk egy csomó indoktrinált fenntartható fejlõdés-furcsa. Az emberek elhanyagolták az önkormányzati politikát, azt gondolva, hogy minden hatalom tartományi / állami és szövetségi szinten rejlik. Valójában a városi versenyeken folyamatosan újraválasztott szereplők egyre több hatalmat kapnak és megváltoztatják életünket, akár tetszik, akár nem. Ideje, hogy a konzervatívok ne gátolják ezeket a globalista napirenden szereplő helyi politikusokat. Talán az egyetlen módja ennek a politikai pártok helyi szintű építésének megkezdése.