Igen, a város-állam komplexum végső soron egy határ nélküli világban kíván létezni, ahol nincsenek nemzetállamok. Természetesen ezek mind olyan „intelligens városok” lesznek, amelyek technológiát alkalmaznak az egész társadalom figyelemmel kísérésére, ellenőrzésére és módosítására. Más szavakkal: Technokrácia és Tudományos Diktatúra! ⁃ TN szerkesztő
Az utóbbi években egyre inkább láthattuk a városi önkormányzatok nagyobb autonómiára és új nemzetközi együttműködési formákra irányuló felhívásait. Ne tévesszen be: Ennek során a helyi önkormányzatok arra törekszenek, hogy átalakítsák a működő területeket oly módon, hogy az alapvetően megváltoztassa a nemzetállamok által uralt globális kormányzás régóta fennálló formáit.
Ez természetes válasz a globalizáció és a részvételi kormányzás tendenciáira, valamint arra a tényre, hogy korunk legsürgetőbb problémái városi szinten merülnek fel. Nem lenne naiv azt gondolni, hogy a nemzeti kormányok szabadon ülnek, mivel a városok és a polgármesterek a globális beszélgetéseket saját feltételeik alapján akarják bevezetni és irányítani. Mit lehet megtanulni a múltbeli történelmi tapasztalatokból, amikor előre haladunk?
A globalizáció, miközben gyengítette a nemzeti határokat, hozzájárult a helyi lépték fontosságának megerősítéséhez. A határokon átnyúló befektetések, a kommunikáció és az együttműködés alacsonyabb akadályai lehetővé tették a városok számára, hogy ténylegesen belépjenek a nemzetközi színpadra. A gazdasági globalizáció felhatalmazta a cégeket és a külföldi befektetőket, hogy válasszanak bizonyos városokat olyan tevékenységekbe történő beruházáshoz, amelyek mind a helyi, mind az országos gazdasági növekedést elősegítik, például ingatlan, pénzügyek és szolgáltatások. Ez azt jelenti, hogy a városok egyre inkább a nemzet gazdasági jövőjének színpadává válnak.
A nemzeti kormányzati struktúrák gyakran nehézkesnek bizonyultak, amikor olyan globális problémák lokális hatásaival foglalkoznak, mint az éghajlatváltozás, a migránsok és a menekültek áramlása, valamint az informális urbanizáció. Ezenkívül a technológiai trendek és a decentralizáció ösztönzése megkönnyítette a finom szemcsés, erősen részvételen alapuló kormányzási stratégiák kialakulását, amelyeket kisebb léptékben lehet legkönnyebben alkalmazni.
Ennek fényében a városi önkormányzatok a helyes úton haladnak a terek kivágása érdekében, hogy körvonalakra specifikusabb városi menetrendet vázoljanak a mai globális problémák kezelésére. És messze attól, hogy a társadalom sürgetõbb társadalmi problémáinak helyszínévé váljanak - mint ahogy régen nem volt - a városokat ma a beruházási lehetõségek és az innováció kulcsterületeinek tekintik.
Globális polgármesteri elit
A városi szintű felelősségvállalás felé történő elmozdulást azonban a helyi önkormányzatok irányítási kapacitásainak megfelelő bővítésével kell kísérni, különös tekintettel a költségvetési és politikai forrásokra.
Az erősebb, autonómabb helyi szintű hatalom támogatói egy olyan nemzetközi kormányzási rendszert támogatnak, amely a döntéshozatalt a hatékony, gyors és erősen demokratikus önkormányzatokra helyezi át, miközben előmozdítja a nemzetközi együttműködést és az együttműködést. Egyrészt ezáltal a problémamegoldást helyi szintre hozza, ahol a legjobban tudhatják meg, hogy mi lesz és mi nem működik ebben az összefüggésben. Másrészt az ilyen erőfeszítések lehetővé teszik a közvetlen ismeretek átadását a városok között.
Évtizedekkel ezelőtt a tudós Janice Perlman ilyen „együtt-tanulási” erőfeszítéseket indított a MegaCities projekt 1987 létrehozásával, egy kísérlettel, amely elősegítette a nemzetközi beszélgetés megteremtését arról, hogy mi működik a legjobban a világ városaiban. Még azt is láthatjuk, hogy a Rockefeller Alapítvány 100 Resilient Cities Initiative vagy a Deutsche Bank Urban Age projekt folytatja ezt a szentséges hagyományt. (A Rockefeller Alapítvány támogatja a Citiscope-t.)
wpDiscuz