TN megjegyzés: A technokrácia él és lélegez adatokat, amelyek mind szükségesek a szociális gép megfigyeléséhez. A Technocrat magazin 1938-ban kijelentette: „A technokrácia a társadalommérnöki tudomány, a teljes társadalmi mechanizmus tudományos működtetése az áruk és szolgáltatások előállítása és elosztása érdekében a teljes lakosság számára…”, és pontosan ez történik ma.
A Facebook, a Google és az egyéb internetes titánok egyre kifinomultabb és zavaróbb módszereket használnak az adatok bányászására, és ez csak a jéghegy csúcsa.
A fogyasztói internet sikerének tulajdonítható egy egyszerű nagy alku. Arra biztatott minket, hogy keressen az interneten, ossza meg életét a barátaival, és élvezze az összes egyéb ingyenes szolgáltatás előnyeit. Cserébe az e szolgáltatásokat nyújtó internetes titánok, valamint más kevésbé ismert cégek százai aprólékosan nyomon követik minden lépésünket annak érdekében, hogy célzott reklámokkal bombázzanak minket. Most ezt a nagyszerű üzletet új hozzáállás és technológiák tesztelik.
Azok a fogyasztók, akik nem régen egyértelműen elutasították a magánélet kérdését, egyre inkább úgy érzik, hogy elveszítették az irányítást személyes adataik felett. Időközben az internetes, az adtech-cégek és az adatközvetítők továbbra is új technológiákat vezetnek be, hogy egyre több száz millió, ha nem milliárdos fogyasztói profilokat készítsenek. És amikor a mesterséges intelligencia következő generációjával készen állunk arra, hogy adatainkat olyan módon hasznosítsuk, amellyel még el sem tudjuk képzelni, a régi megállapodás egyszerű feltételei fájdalmasan elégteleneknek tűnnek.
Az internet korai napjaiban azt hittük, hogy mindezek az adatok az információs nirvána állapotába vezetnek bennünket. Új eszközöket és jobb kommunikációt fogunk kapni, hozzáférést biztosítunk minden információhoz, amelyre esetleg szükségünk lehet, és olyan hirdetéseket, amelyeket valójában akartunk kapni. Ki vitázhatna ezzel?
Egy ideig a jóslatok valószínűnek bizonyultak. De aztán (többször) áthelyezték az adatvédelmi célpontokat, a cégeket (véletlenül) elkísértették ránk, és a hackerek megmutatták, milyen könnyű ellopni a személyes adatainkat. A hirdetők szintén nem voltak izgatottak, különösen amikor mobiltelefonokat és táblagépeket fogadtunk el. Ennek oka az, hogy a számítógépünkön nyomon követő sütik nem működnek nagyon jól a mobil eszközökön. És az online tevékenységünkkel a különféle eszközök között megosztva, hirtelen úgy tűnt, hogy két vagy három különböző ember vagyunk.
Ez nem volt rossz dolog a fogyasztók számára, mivel a mobiltelefonok olyan adatokat bocsátanak ki, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy új dolgokat tanuljanak rólunk, például ahova járunk, akikkel találkozunk, ahol vásárolunk, és más szokásokat, amelyek segítenek őket felismerni és megjósolni hosszú távú minták.
Most azonban az új, eszközközi technológiák lehetővé teszik a reklámipar számára, hogy minden információáramot egyetlen átfogó profilba egyesítsen, mindegyikünket összekapcsolva asztalunkkal, mobiltelefonunkkal és iPadjével. Dobjon el olyan hordható eszközöket, mint a Fitbit, a csatlakoztatott TV-k és a tárgyak internete, és az eszközön keresztüli nyomon követés fogalma kibővül, és potenciálisan magában foglalja mindazt, ami jelet ad.
A hirdetőipar ejtőzik e technológiától, mivel követheti és megcélozhat minket, amikor áthaladunk napi rutinjain, akár az asztalon keresünk, akár szörfözünk az iPad-en, akár a városban, a kezünkben lévő telefonunkkal.
Kétféle módszerrel követhetjük nyomon az embereket az eszközök között. A pontosabb módszer a determinisztikus követés, amely összekapcsolja az eszközöket egyetlen felhasználóval, amikor az a személy ugyanazon a webhelyen jelentkezik be asztali számítógépről, telefonról és táblagépről. Ezt a megközelítést alkalmazzák az olyan internetes óriások, mint a Facebook, a Twitter, a Google és az Apple, amelyek hatalmas felhasználói bázissal rendelkeznek, és bejelentkeznek mobil és asztali tulajdonságaikba.
A Facebook adatvédelmi politikájának rövid áttekintése azt mutatja, hogy szinte mindent rögzít, amit csinálunk, ideértve a tartalmat is, amelyet nyújtunk, kivel kommunikálunk, mit nézünk az oldalain, valamint a rólunk szóló információkat, amelyeket barátaink nyújtanak. A Facebook elmenti a fizetési információkat, az általunk használt eszközök részleteit, a helyinformációkat és a kapcsolat részleteit. A közösségi hálózat azt is tudja, mikor látogatjuk meg a szolgáltatásait igénybe vevő harmadik fél oldalakat (például a Tetszik gombot, a Facebook bejelentkezését vagy a vállalat mérési és hirdetési szolgáltatásait). Partnereitől is információkat gyűjt rólunk.
A legtöbb technológiai óriás hasonló politikájával rendelkezik, és mindegyikük hangsúlyozza, hogy nem osztják meg személyesen azonosítható információkat harmadik felekkel. Például a Facebook az adatainkat hirdetések megjelenítésére használja a fallal körülvett kertjében, de azt állítja, hogy nem engedi, hogy a kívülállók exportálják információinkat. A Google szerint csak anonimizált adatok összesített halmazát osztja meg.
wpDiscuz