Hagyják enni a poloskákat: A tudósok elmondják az afrikaiaknak, hogyan nyalják le az éghajlatváltozást

A Malabo Montpellier Panel nevű tudóscsoport májusban közzétett egy jelentést, amely arra ösztönözte Afrikát, hogy „fenntartható biogazdaságot” fejlesszen ki olyan innovatív technikák révén, mint a muffinok és a legyekből fasírt készítése.

A jelentés címe Nature's Solutions: Szakpolitikai innovációk és lehetőségek Afrika biogazdasága számára, a legújabb részlet abban a bizarr kitartó környezetvédő őrületben, hogy az embereket bogarak egyenek. Évről évre megjelennek a mainstream médiában a rovarok, mint „fenntartható” fehérjeforrás értékéről szóló cikkek hullámai, amelyek általában az állattenyésztés és az állattenyésztés által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségével kapcsolatos panaszokkal tarkítják. posteriors maguknak az állatoknak.

Például a New York Times magasztalta „A főzés öröme (rovarok)” 2022 februárjában. Time magazin magyarázható Pont egy évvel ezelőtt „Hogyan segíthetik a rovarevő emberek megmenteni a bolygót”.

A Malabo Montpellier Panel májusban azzal érvelt, hogy „az élelmiszer-, üzemanyag- és műtrágyaköltségek növekedése, valamint a [kínai koronavírus] és az éghajlatváltozás hosszabb távú hatásai” Afrikát tökéletes laboratóriummá teszik egy új típusú kontinens létrehozására. „biogazdaság”, amely feltehetően táplálná robbanásszerűen növekvő népességét, és több millió munkahelyet teremtene.

E javaslatok némelyike ​​viszonylag szerény, mint például a népszerű gyümölcsök és zöldségek betakarításának jobb módszereinek kidolgozása, míg mások keményebb eladásoknak bizonyulhatnak, mint például a tavi legyek rajok dobálása „egy sor ehető ételbe, például kekszet, muffin, húscipó, és kolbász.”

„Bioenergiát tekintve a kávéhéjat és a pépét biogázzá alakítják, a gyümölcshulladékot pedig bioalkanol gélé alakítják, amely füst és korom nélkül ég. Ez környezetbarátabbá és kevésbé egészségkárosítóvá teszi a benti főzést, különösen azoknak a nőknek, akikre e felelősség nagy része hárul” – érvelt a testület.

A „biogazdaság” fogalma meglehetősen tág lehet, mivel sok mindent magában foglal abból, amit prózaiabban mezőgazdaságnak nevezhetünk. A biogazdasági stratégiák általában ösztönzik az új technológiák alkalmazását, rosszallják a fosszilis tüzelőanyagokat, és hangsúlyozzák a „fenntarthatóság” fogalmát azáltal, hogy az állati termékek helyett növényeket és rovarokat használnak.

Afrika bőséges növény- és állatvilága népszerűvé teszi tesztelés a biogazdasági elméletek talaja, különösen a vuhani koronavírus-járvány nyomán, amelyet széles körben a meglévő gazdasági rendszerek ellenőrzésének és „visszaállításának” arany lehetőségének tekintenek.

A világjárvány a globális hajózásban is komoly problémákat okozott, amelyek még mindig nem tisztultak teljesen. A biogazdaságok elméletileg önellátóbbak, mivel a szükséges növényeket és rovarokat helyben takarítják be.

Reuters szerdán kiemelt Dél-Afrika és Uganda a sikeres biogazdasági kísérleti programok példáiként:

Dél-Afrika például úgy értékelte, hogy biogazdasága a bruttó hazai termékének 8%-át adta, és 16 és 2007 között 2020 millió munkahelyet teremtett – ennek mintegy 70%-át az élelmiszer- és italiparban és a mezőgazdaságban.

Egyik legsikeresebb terméke egy őshonos növény olajából készült szúnyogriasztó gyertya, amely ma már az ország nagy kereskedőiben kapható.

Uganda azon kevés afrikai országok egyike, amely nemzeti biogazdasági tervet dolgozott ki, amely az élelmiszereket, a gazdálkodást és a hagyományos gyógyszereket célozza meg, Namíbia pedig az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetével együttműködve kidolgozza első nemzeti biogazdasági stratégiáját.

„A fenntarthatóság és a változó éghajlathoz való alkalmazkodás megköveteli a biológiai és ökológiai erőforrások megfontoltabb felhasználását. Ez magában foglalja azt is, hogy ezeket az erőforrásokat hogyan lehet felhasználni olyan innovatív termékek előállítására, amelyek segítik a klímaváltozás mérséklését, az erőforrások megőrzését és a biológiai sokféleség védelmét, miközben új és jól fizető foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek” – mondta a Malabo Montpellier Panel társelnöke, Ousmane Badiane a Reutersnek.

A Reuters azonban morogta, hogy még ezek a biogazdasági sikertörténetek is inkább kis projektek, amelyeket „védett területeken, valódi befektetések nélkül” helyeznek el, ahelyett, hogy a regionális átalakulások drámaian eltérő fenntartható gazdasági rendszerekké válnak.

Az afrikai biogazdasági kísérletek nagy része mögött az a lendület áll, amely az éghajlatváltozással foglalkozó közösségben továbbra is attól tart, hogy Afrika hatalmas és növekvő népessége ugyanazt az életszínvonalat fogja követelni, mint a nyugati világ, és óriási mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot fogyaszt el a folyamat során.

Egyes afrikai vezetők rájöttek erre, és kicsit keresztbe szállnak azzal a feltételezéssel, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem azt jelenti, hogy örökké alacsony energiaigényű, poloskaevő szegénységben kell élniük.

Olvassa el a teljes történetet itt ...