A fűtött kőzet ősi föld alatti patakjai, amelyeket köpenycsomónak neveznek, magyarázatot adhatnak az Antarktisz nyugati jégtakarójának instabilitására, mondja egy új NASA tanulmány.
A tudósok azt vitatják, hogy a köpenyes hőszigetelés hozzájárul-e az Antarktisz nyugati instabilitásához. Néhány legújabb tanulmány bizonyítékot szolgáltatott erre a helyzetre, ám még a tanulmány szerzői is szkeptikusak voltak.
„Úgy gondoltam, hogy őrült” - mondta a kiadásban Hélène Seroussi, a vizsgálat társszerzője és a NASA sugárhajtómű laboratóriumának tudósa.
"Nem láttam, hogy lehetne ilyen hőmennyiség és még mindig jég van rajta" - mondta Seroussi nyilatkozatában.
A NASA szerint Seroussi's tanulmány több bizonyítékot szolgáltat a geotermikus aktivitásról a világ legnagyobb jéglemezének egy része alatt.
Tudósok inkább aggódni további információ a jövőbeli globális felmelegedésnek az Antarktiszi jéglapra gyakorolt hatásáról. A NASA Eric Rignot glaciológusa szerint a nyugati jégtakaró összeomlása „megállíthatatlan” és drámaian megemelheti a tenger szintjét.
Az Antarktisz azonban a múltban instabil időszakokon ment keresztül. Seroussi tanulmánya fontos tényezőket nyújt a nyugati jégtakaró instabilitása szempontjából, és annak, hogy milyen szerepet játszhatnak a köpenyek.
[the_ad id = ”11018 ″]Seroussi és Erik Ivins társszerzője továbbfejlesztett numerikus modellezést alkalmazott, hogy megnézze, vajon a köpenyes folyadék valóban megolvasztott folyó folyókat teremt-e az Antarktisz nyugati részén, Marie Byrd Land alatt. Modellüket összehasonlították a jégtakaró változásainak valós megfigyeléseivel.
A tudósok szerint a köpenyek a fűtött kőzetek vékony patakjai, amelyek felfelé haladnak, jégolvadással járnak, és folyókat és tavakat képeznek az olvadékvízből az Antarktisz nyugati jéglapja alatt. A köpenyek jelentősen hozzájárulhattak a jéglap instabilitásához az 11,000 évvel ezelőtt.
Seroussi tanulmánya kimutatta, hogy a köpenycsík az 150 milliwattot négyzetméterenként melegíti fel a jéglap felé. Ez körülbelül kétszer-háromszorosa a világ vulkáni aktivitás nélküli régiók hőáramának.
A texasi 2014-i tanulmány talált az Antarktisz nyugati része geotermikus hő melegágya volt. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy "a Thwaites Gleccser alapjában álló nagy területek aktívan megolvadnak, reagálva a geotermikus fluxusra, összhangban a riftekkel járó magma vándorlással és a vulkanizmussal".
Nincs-e összefüggés a vulkánizmus és a napos ciklusok között?