TN megjegyzés: Ha úgy gondolta, hogy az Agenda 21 veszélyes a szabadságra és szabadságra, várjon csak, amíg meg nem jelenik az Új városfejlesztési menetrend amely a közelgő Habitat III konferencián készül. Az eredeti „városi menetrend” a millenniumi fejlesztési célokon (MDG) alapult, amelyeket a fenntartható fejlődési célokkal frissítettek, és ezek lesznek az új városi menetrend alapjai.
Mi az új városi menetrend?
Az új városi menetrend lesz a kimenetelén elfogadott dokumentum Habitat III városok konferenciája 2016 októberben. Ez viszont a szereplők széles skálájának - nemzetállamok, város- és regionális vezetők, nemzetközi fejlesztési támogatók, az ENSZ programjai és a civil társadalom - urbanizációjára irányuló erőfeszítéseket vezeti a következő 20 években. Elkerülhetetlenül ez a napirend alapot fog adni a politikák és megközelítések alapjához is, amelyek hosszú távra kiterjednek és hatással vannak a jövőre.
Ki fogja írni az új városi menetrendet?
A Quitóba vezető út előkészítő folyamata befolyásolja az új városi menetrend megfogalmazását, amelyet „nulla tervezetként” mutattak be a 2016 májusban. Ez az előkészítő eljárás kiterjedt hivatalos és félig hivatalos események sorozatát foglalta magában, ideértve a regionális találkozókat, tematikus találkozókat és az „Urban Thinkers Campus” résztvevőket az érdekeltek hozzájárulására.
Ezenkívül 2015 augusztus és február 2016 között az 200 szakértők csoportja, úgynevezett „politikai egységek”, fontos ajánlásokat fogalmazott meg az új városi menetrend kidolgozására és végrehajtására. Ezek az ajánlások szintén széles körű nyilvános észrevételeket tettek lehetővé.
Míg az októberi 2016 eseményig tartó globális párbeszéd során visszatükröződött gondolatok tükröződtek, végül a Habitat III Iroda (amely az 10 U. N. tagállamokból áll) és a Titkárság készítették a zéró tervezetet. Jelenleg a tagállamok tárgyalnak annak feltételeiről, mielőtt egy megállapodást remélhetőleg Quitóban megkötnének.
Az Egyesült Nemzetek globális urbanizációval kapcsolatos jelenlegi gondolkodását a Habitat Agenda: Isztambul nyilatkozata az emberi településekről foglalja össze, amely az 1996-ben a Habitat II konferencián elfogadott eredménydokumentum. Felhívta a megfelelő menedéket az összes és a fenntartható emberi településekre az urbanizálódó világban.
Azóta az 100 országai alkotmányos jogokat fogadtak el a megfelelő lakhatásra, ami a Habitat Agenda jelentős sikere. Ugyanakkor a nemzetközi segélyszervezetek és a kétoldalú fejlesztési ügynökségek folyamatosan csökkentették a városokba történő beruházásaikat és csökkentették a városi programokat. Ezek azok a trendek, amelyek megkérdőjelezték a Habitat Agenda teljes végrehajtását.
Mi volt a korábbi napirend öröksége?
Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Habitat Agenda befolyása széles körű volt az elmúlt két évtizedben. Fő rendelkezései beépítették az 2000 millenniumi fejlesztési céljait (MDG-k) azzal a céllal, hogy „nyomornegyed nélküli városokat” érjenek el. A millenniumi fejlesztési célok a szegénység felszámolására és a környezeti fenntarthatóság biztosítására összpontosítanak a Habitat Agenda-val.
Azóta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló nagyobb összejövetelei, például az 2002-ben a fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozó és a 20-en a Rio + 2012, következetesen megerősítették a Habitat Agenda fő tételeit.
A Post-2015 fejlesztési menetrend körül zajló jelenlegi megbeszélések szintén a Habitat Agenda alapelveire épülnek. Például: „A mindenki számára kívánt jövő megvalósítása” című 2012 jelentés az ENSZ főtitkárának az ENSZ-munkacsoport által megfogalmazott jelentése szerint 2050 szerint „a világ népességének 70 százaléka városokban fog élni.” kiemelte a gyors urbanizációval járó fejlesztési kihívásokat.
Végül, a millenniumi fejlesztési célok nyomon követési fejlesztési menetrendje, a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) szintén szemléltetik a Habitat Agenda szellemét. A városközpontú SDG, az 11 célkitűzés szintén tekinthető egy olyan ötlet kiterjesztésének, amelyet először a Habitat Agenda fogalmazott meg.
Mit fog fedezni az új városi menetrend?
Az új városi menetrend, amely a Post-2015 fejlesztési menetrend kristályosodásának nyomán jön létre, az urbanizáció és a fejlődés között kölcsönösen erősítő kapcsolatot kíván létrehozni. Az ötlet az, hogy ez a két koncepció párhuzamos eszközké válik a fenntartható fejlődéshez.
Az új városi menetrend korai dokumentumai azt sugallják, hogy az különösen kiemeli azokat, amelyeket „fejlesztési segítőknek” és „működési segítőknek” neveznek. E gondolkodásmód mentén ez a két tényező tovább erősíti az urbanizáció és a fenntartható fejlődés kapcsolatát.
A fejlesztést lehetővé tevő tényezők olyan kereteknek tekinthetők, amelyek célja az urbanizáció többszörös, gyakran kaotikus erőinek kiaknázása oly módon, hogy az átfogó növekedést generálhassanak. Az új városi menetrend által kiemelendő fejlesztési lehetőségek közé tartozik a nemzeti várospolitika; törvények, intézmények és irányítási rendszerek; és a széles városi gazdaság.
Másrészről az operatív támogatók célja a fenntartható városfejlesztés támogatása - vagy annak lehetővé tétele. Megvalósításuk eredményeként jobb eredmények származnak a földhasználat mintáiról, a város kialakulásáról és az erőforrások kezeléséről. Az új városfejlesztési menetrend három operatív képességet fog kiemelni, amelyeket az ENSZ Habitat vezetése együttesen „háromlábú” megközelítésnek nevez: helyi költségvetési rendszerek, várostervezés, valamint alapvető szolgáltatások és infrastruktúra.
Mely prioritások irányítják az új városi menetrendet?
A közgazdaságtan és a kormányzás speciális technokratikus megoldásain túlmenően számos alapvető ötlet alkotja az új városi menetrend ideológiai alapjait. Az eredeti dokumentumok szerint például a demokratikus fejlődés és az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a környezet és az urbanizáció kapcsolata kiemelkedő szerepet játszik.
Hasonlóképpen, az új városi menetrend szinte minden bizonnyal jelentős hangsúlyt fektet az egyenlőségre a globalizációval szemben, valamint arra, hogy miként lehetne biztosítani a városi területeken élő, minden nemű és életkorú személyek biztonságát. A kockázatcsökkentés és a városi ellenálló képesség szintén kiemelkedő szerepet játszik. Az új menetrend kulcsfontosságú szerepet játszik annak meghatározásában, hogyan lehet felállítani egy globális nyomon követési mechanizmust ezen kérdések és aggályok nyomon követésére.
Eközben a Habitat Agenda alapvető kérdései - megfelelő lakhatás és fenntartható emberi települések - továbbra is napirenden vannak, mivel a városi nyomornegyedekben világszerte tovább növekszik az emberek száma. Valójában, az élőhely-menetrend elfogadása óta a világ többségében városi jellegűvé vált, és sürgősen sürgette az új városi menetrendet.
Egyre inkább felismerik azt a tényt, hogy a városok nagyvárosi régiókká, városi folyosókkal és városi régiókká alakulnak át, amelyek gazdasági, társadalmi és politikai földrajzi területei a „város” hagyományos elképzeléseit tükrözik. Az új városi menetrendnek foglalkoznia kell az urbanizáció ezen tendenciáival, ugyanakkor fel kell ismernie, hogy a városok és a nagyvárosi területek jelentik a nemzetgazdaság fő hajtóerejét.
Különösen ennek a ténynek kell felhívnia a tagállamokat az új városi menetrend alapelveinek tiszteletben tartására.
Az új városi menetrend kötelező érvényű megállapodás lesz-e a tagállamok számára?
Nem. „Menetrendként” útmutatást fog nyújtani a nemzetállamok, a városi és regionális önkormányzatok, a civil társadalom, az alapítványok, a nem kormányzati szervezetek, a tudományos kutatók és az Egyesült Államok ügynökségei számára a városok, az urbanizáció és a fenntartható fejlődés gondolkodásában. Az útmutatás azonban nem kötelező.
Ez az elrendezés különbözik például a párizsi 2015. Decemberi éghajlati tárgyalásoktól, amelyek célja jogilag kötelező érvényű megállapodás eredményeként jött létre - ezek a feltételek tükröződhetnek az új városi menetrendben. Végül is egyre elterjedtebb egyetértés van abban, hogy a városok ma a kulcsot jelentik a globális éghajlatváltozással kapcsolatos gyors és azonnali fellépéshez.
wpDiscuz