Még egy „nem kötelező nemzetközi megállapodás”. Az új városi menetrendet októberben fogadják el, és ez alakítja a város fejlődését a következő 20 évre. ⁃ TN szerkesztő
Miután lefuttatta a sífutó maraton diplomáciai egyenértékét, aggodalomra adtak okot, hogy az új városi menetrendről szóló tárgyalások végső akadályt képezhetnek. Három napos megbeszélésre volt szükség, a tárgyalások sokáig folytatódtak, mielőtt szombati este New York-ban megállapodásra juttak.
A napirend egy nem kötelező erejű nemzetközi megállapodás, amelynek célja a városfejlesztés alakítása a következő két évtizedben. Ezt hivatalosan az ENSZ-ben fogadják el Habitat IIIcsúcstalálkozó Quitoban (Ecuador), október óta 17-20, 2016.
A tárgyalások New York-ban kezdődtek, az 2014 szeptemberi első előkészítő ülésen. Akkor akkor számoltak be, hogy ha minden simán megy, a végleges tervezetről az indonéziai Surabayában, 25 – 27, 2016 júliusban tartandó, harmadik elõkészítõ bizottsági ülésen állapodnak meg. A szurabajai tárgyalók azonban nem tudtak konszenzust elérni. Ehelyett a tervezetet a múlt héten New Yorkban tartott záró ülésközi ülésre büntették.
A út Quitoba időnként bizonytalan volt, és nem világos, hogy a megállapodást hogyan fogják továbbvinni ezt követően. Óriási eredmény azonban, ha figyelembe vesszük a vitatott terepet, a nemzetközi közösségnek sikerült tárgyalásokat folytatnia a megállapodás elérése érdekében.
A hitelt az UN-Habitat elkülönített csoportjának, a civil társadalom elkötelezett képviselőinek kell eljuttatni (az ENSZ zászlója alatt) Városi Világkampány) és a tagállami tárgyalók. Bár nem anélkül a kritikusai, az ENSZ Habitat ügyvezető igazgatója, Joan Clos vezetése szintén jelentős szerepet játszik a megállapodás előmozdításában (vagy legalábbis nem zavarja a dolgokat).
Mi a tét?
A nézeteltérések sok voltak, de szeretnék rámutatni a vita három különös kérdésére.
Először is elismert tény, hogy egyetlen ENSZ-ügynökségnek nem ruházhat ésszerűen felelősségre egy ilyen, a városok jövőjére vonatkozó, mindenre kiterjedő menetrend végrehajtása mellett. Az UN-Habitat remélte, hogy megkapja ezt a szerepet, de motivációja az volt, hogy mind befolyást, mind pénzügyi forrásokat szerezzen.
Másodszor, a szubnacionális, a városi és az önkormányzatok együttműködése a sikeres végrehajtás előfeltétele. A tárgyalások kezdetétől fogva úgy érezték őket, hogy kirekesztették mindazt, ami elsősorban a nemzetállamok közötti megállapodás. A szubnacionális kormányzat többet akar mondani az új városi menetrend végrehajtásáról.
Harmadszor, a civil társadalom teljes mértékben részt vett a napirend megfogalmazásában, és sikeresen szorgalmazta a „városhoz való jog” elv beépítését.
Ez egy hatalmas volt történelmi győzelem a civil társadalom számára társadalmi igazságosság szempontjából. Ez összefoglalja azt a „paradigmaváltást”, amelyről Clos gyakran beszél, új globális hangsúlyt fektetve a „városok az emberekért, nem a haszon érdekében”.
A fentiek mindegyike intenzív elemzés és vita tárgyát képezi, amint az új városi menetrend elfogadásra kerül. Ha komolyan vesszük, akkor mindegyiknek megvan az a képessége, hogy átalakuljon.
Először, az ENSZ rendszerének most meg kell gondolnia, hogyan lehet a legjobban elősegíteni a városi fenntarthatóságot. Másodszor, a szubnacionális kormányoknak át kell alakítaniuk az együttműködés és az ENSZ befolyásolásának módját. Harmadszor, a városoknak újra kell értékelniük, hogy miként működnek együtt az emberekkel és az emberek számára.
Ezzel szemben az 2016 intenzív vita és gondolkodás éve volt a két világváltoztatással kapcsolatos kezdeményezés legjobb megvalósításának és finanszírozásának évében. Az alapvető nehézség tehát az lesz, hogyan lehet az új városi menetrend végrehajtását egy már elakadt és gyorsan fejlődő globális sémává szorítani.
A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy az ENSZ új főtitkára hivatalba lép 1, 2017 januárban. Örökölnek egy ENSZ-rendszert, amely drasztikus reformot igényel az 2030 menetrend hatékony megvalósítása érdekében. Néhány jelentős reformokat javasoltak, és az ENSZ új vezérigazgatója megteszi a kezét.
A központi cél az erőfeszítések szétaprózódásának és megkettőzésének csökkentése. Ez azt jelenti, hogy több ügynökség megközelítésére van szükség az új városi menetrendhez.
Ez volt az egyik ragaszkodási pont New York-ban a múlt héten, amikor a tárgyalók két javaslattal küzdenek a végrehajtási felelősségről.
Az első lehetőség, amelyet a a G77 (az ENSZ élőhelyét fogadó ország, Kenya) egy megerősített ENSZ élőhelyre irányult, amelynek igazgatótanácsában egyetemes képviselettel és nagyobb pénzügyi forrásokkal kell rendelkeznie.
A második, az Európai Unió és más, a törvényjavaslatot alátámasztó javaslatok szerint az új városi menetrend támogatását szolgáló intézményi keret meghatározása az ENSZ Közgyűlésének 72. Ülésén kerül meghatározásra. Ez ténylegesen elhalasztaná a döntést az 2017 késleltetéséről.
Van javaslat hogy a legjobb megoldás egy új koordináló testület - az ENSZ városai - felállítása lenne, mint a ENSZ víz és a ENSZ energia.
Ez minden bizonnyal inkább összhangban áll azzal a módszerrel, ahogyan a finanszírozás az adományozókról az ENSZ rendszerére mozog az utóbbi években - az úgynevezett több partnerből álló vagyonkezelői alapok - az ügynökségek közötti koordináció fokozása céljából.
Egy olyan kezdeményezés, amely hasonló az ENSZ városaihoz, hatékonyabb keretet (vagy tiszta táblát) is biztosíthat az ENSZ és a szubnacionális kormányzat közötti együttműködéshez. Egy másik lehetőség lehet a ENSZ Városok Tanácsa és / vagy a A Polgármesterek Globális Parlamente. Mindkettő jelentõs eltérést jelent a gyakorlattól a mai napig, és valószínûleg időbe telik, hogy valósággá váljon.
Miközben ezek a globális szintű intézményi játékok játszódnak, talán arra következtethetünk, hogy Quito legfontosabb eredménye a a városhoz való jog hangsúlyozása.
Gazdag intellektuális hagyomány létezik vissza Henri Lefebvre's 1968 könyv, Le Droit à la ville. Ha komolyan tovább vesszük, a városhoz való jog fogalma - lényegében a város irányításának, fejlesztésének és fenntarthatóságának emberi jogi megközelítése - a társadalmi igazságosság kérdésének széles skáláját fókuszálná. Ez magában foglalja a hajléktalansággal, a városi szegénységgel, a gentrifikációval és a nyilvános tér privatizációjával kapcsolatos kérdéseket is.
Valóban megtörténhet-e ez az átalakulás, vagy vajon arra ítéljük-e, hogy megismételjük? 21 Naptárés a Kiotói Jegyzőkönyv?
Ennek elolvasása kissé rosszul lett. Nincs egyetlen világ emberiség. A „világ” megvitatása minden olvasót arra programoz, hogy fogadja el, hogy csak egy kultúra létezik, és hogy az „úttörő” egy világ, és ez haladás. A valóságban mindezeket a „megállapodásokat” gazdasági kényszer kényszeríti ki, és minél előbb a nemzetek, államok, városok azt mondják: „nem köszönöm, nem akarunk részesei lenni ennek a megállapodásnak minden vonásával és elvárásaival együtt”, annál hamarabb a visszatér a természeti sokféleséghez és távol a zsarnoki centralizációtól. Minden olvasónak ki kell választania a gondolkodásmódot... Olvass tovább "
Tomi
Szeptember 14, 2016 1: 33 am
A világot át kell formázni, hogy kompatibilis legyen a számítógépes topográfiával. A nemzetállamot meg kell szüntetni, így a másként gondolkodók és a veszélyes szabad gondolkodók sehol nem futhatnak. A vállalati képviselők diktátumának át kell vennie az archaikusan megválasztott nemzeti kormányoktól. Több döntéshozatalt kell átadni az Agenda 30 elkötelezett helyi önkormányzati / magán partnerségi testületeinek ... ó, várjon, ez történik, amikor beszélünk. Rendben, amikor újra aludtál.
wpDiscuz
Ennek elolvasása kissé rosszul lett. Nincs egyetlen világ emberiség. A „világ” megvitatása minden olvasót arra programoz, hogy fogadja el, hogy csak egy kultúra létezik, és hogy az „úttörő” egy világ, és ez haladás. A valóságban mindezeket a „megállapodásokat” gazdasági kényszer kényszeríti ki, és minél előbb a nemzetek, államok, városok azt mondják: „nem köszönöm, nem akarunk részesei lenni ennek a megállapodásnak minden vonásával és elvárásaival együtt”, annál hamarabb a visszatér a természeti sokféleséghez és távol a zsarnoki centralizációtól. Minden olvasónak ki kell választania a gondolkodásmódot... Olvass tovább "
A világot át kell formázni, hogy kompatibilis legyen a számítógépes topográfiával. A nemzetállamot meg kell szüntetni, így a másként gondolkodók és a veszélyes szabad gondolkodók sehol nem futhatnak. A vállalati képviselők diktátumának át kell vennie az archaikusan megválasztott nemzeti kormányoktól. Több döntéshozatalt kell átadni az Agenda 30 elkötelezett helyi önkormányzati / magán partnerségi testületeinek ... ó, várjon, ez történik, amikor beszélünk. Rendben, amikor újra aludtál.