Az első bekezdés ezt adja: „1 milliárd városi lakos él a kialakult településeken kívül az állam control ”. Az Új Városi Agenda ezen alapja az, hogy mindenkit állami ellenőrzés alá vonjon; más szavakkal, ahogy annyi más ENSZ-dokumentum mondja, „senkit nem hagyhat maga mögött”. ⁃ TN szerkesztő
A Habitat III az októberi Quitoban tartott konferencia az informális településeket a következőként ismerte el: kritikus kérdés a fenntartható városfejlesztés érdekében. De hogyan alakultak az informális települések a világ városának ilyen nagy részén?
Az urbanizáció aránya gyorsan ingadozhat, és nehéz megjósolni. Ez kihívást jelent a városi növekedés tervezésében, különösen a fejlődő országokban, ahol a városi növekedés több mint 90 százaléka előfordul. Ha az adatok vagy az állami kapacitás korlátozott, a lakáshiány gyakran következményekkel jár.
Mivel a hivatalos lakhatás túl drága vagy elérhetetlen, a városi migránsoknak improvizálniuk kell. Sokan használják az informális lakhatást.
Az informális településeket általában nem dokumentálják, vagy elrejtik a hivatalos térképeken. Ennek oka az, hogy az állam általában ideiglenesnek vagy illegálisnak tekinti őket. Az elmúlt 50 években a kormányok számos módon megpróbálták kezelni ezeket a területeket. Stratégiák tartalmaztak tagadást, toleranciát, formalizálást, bontást és elmozdulást.
Miközben a települések fejlesztésének és a jövőbeni előrejelzéseknek a gyakorlata egyre gyakoribb, a felszámolás iránti vágy sok városban továbbra is fennáll. Kényszerkilakoltatások vannak a világ különböző részein az informális településen élők jogainak veszélyeztetése.
Az idő múlásával azonban felismerték, hogy a szegénységet és az egyenlőtlenségeket nem lehet pusztán felszámolni pusztítás vagy kilakoltatás útján. A fejlődő világban a városi lakosság egyharmada most nyomornegyedben él. Afrikában az arány 62 százalék.
Számos város alternatívákat keres, amelyek e területeket hivatalosan is fokozatos, helyszíni fejlesztés útján formalizálják. A kényszerkilakolások elleni hatékony védelem mellett kritikus fontosságú az alapszolgáltatásokhoz, a nyilvános létesítményekhez és a befogadó nyilvános terekhez való hozzáférés biztosítása.
Integrált megközelítéseket kell elfogadnunk, amelyek átnyúlnak a városi skálákon és tudományágakon. Ezekbe be kell vonni a kormány, a polgárok és más szervezetek érdekeltjeit. A tervezési gondolkodás elengedhetetlen ebben a folyamatban az urbanizáció kihívásainak való megfelelés érdekében.
Az új városi menetrend szerepe
Míg egyes informális települési lakosok életminősége javult az utóbbi évtizedekben, az egyre növekvő egyenlőtlenség több embert kényszerít informális házba. Ennek eredményeként az informális települések növekedési üteme gyakran meghaladja a korszerűsítési folyamatokat.
Az élőhely III konferencia elfogadta a Új városfejlesztési menetrend az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez a dokumentum a fenntartható városfejlesztés ütemtervét mutatja be a Habitatig IV A 2036.
Az egyik legfontosabb ügynökség, amely részt vesz a Habitatban III volt a U. N.Emberi települések programja (UN-Habitat). Habitat óta II, UN-A Habitat széles körűen dolgozott ház és nyomornegyed korszerűsítése. Az új városi menetrend beépíti e folyamat tanulságait.
Példa erre az innovatív kisberuházási modellek szükségessége az informális lakhatáshoz és lakóik közlekedési igényeihez. A napirend elismeri a veszélyeztetett területeken található informális településeket is. Lakosaiknak gyakran több segítségre van szükségük a kockázatok csökkentésében és az ellenálló képesség kiépítésében.
wpDiscuz
1 milliárd ember vagyunk, akik szeretik a nyomornegyedünket, és békében akarunk élni a nyomornegyedben.
Mi, nyomornegyedek, most megszervezzük magunkat, és azt akarjuk, hogy mindenki az ökoszabadság és a béke miatt éljen úgy, ahogy élünk.
Az egymilliárd nyomorúságos egyvilági kormányt szervez, ahol mindenki nyomornegyedben él a béke, a szabadság és a zöld környezet érdekében.
És azok, akik nem gyógyítják a gyógynövényeket, nem kaphatnak több pudingot tőlünk nyomorúgókkal.