A technokrata tudósok szerint a géntechnológiára vonatkozó moratórium katasztrófa lett volna, de az aktivisták továbbra is küzdenek érte. Idővel a genetikai anyag minden életformában szerkesztésre kerül. Ez az ember szánalmas kísérlete felülmúlni a Teremtőt, de katasztrófával végződik. Miért? Mert ezek a tudósok nem csak azt tudják, amit gondolnak. ⁃ TN szerkesztő
A tudósok által az utóbbi években felmerült potenciális apokaliptikus technológiák közül a génmeghajtás könnyen az egyik legfélelmetesebb. A génhajtás olyan eszköz, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy a géntechnikát felhasználják a természetes szelekció felülbírálására a szaporodás során. Elméletileg a tudósok felhasználhatták egy egész faj genetikai felépítésének megváltoztatására, vagy akár meg is törölhetik azt. Nem nehéz elképzelni, hogy egy laboratóriumi csúszás miként vezethet nagyon-nagyon rossz dolgokhoz.
De a legtöbb nagy kockázathoz hasonlóan a génhajtás hihetetlen jutalmat is kínál. A tudósok például azt vizsgálják, hogyan lehet hozzászokni a génhajtáshoz törölje ki a malária és öld meg Hawaii inváziós fajait mentse a veszélyeztetett őshonos madarakat. Lehet, hogy veszélyei borzalmasak, de ígérete korlátlan. És a környezetvédelmi csoportok kemény kampányt folytattak annak megakadályozása érdekében, hogy ezt az ígéretet soha nem valósítsák meg.
Ezen a héten az Egyesült Nemzetek biodiverzitási egyezményén Mexikóban, a világ kormányai elutasított hívások a génmeghajtók globális moratóriumához. Az olyan csoportok, mint a Föld Barátainak és a Felelősségteljes Genetika Tanácsa, a génhajtást hívják „Génkioltási technológia” azzal érvelve, hogy a tudósok „a kihalást szándékos eszközként javasolják, közvetlenül ellentmondva a természetvédelmi szervezetek erkölcsi céljának, amely a földi élet védelme.”
Az ENSZ ülésén néhány ország támogatta a moratóriumot, amelyben felszólították a génmeghajtó technológiát alkalmazó valamennyi kutatási javaslat leállítására. Az ENSZ végleges megállapodása ehelyett óvatosságot szólított fel a szintetikus biológia termékeinek helyszíni tesztelésével és a lehetséges kockázatok felmérésének fokozására.
Egyes tudósok ugyanakkor már sürgetik kollégáikat, hogy ismerjék fel azokat a lehetséges katasztrófákat, amelyeket a génmeghajtó technológia kiválthat. Az MIT szintetikus biológusa, Kevin Esvelt például azon dolgozik, hogy meggyőzze mind a tudományos munkatársak, mind a kutatási folyóiratok közzéteszik a kutatási terveket a tanulmányok megkezdése előtt, lehetővé téve a tudósok széles közösségének a lehetséges kockázatok felmérését és felmérését. Esvelt és kollégái voltak a először javasolni hogy a génszerkesztő technológia Crispr felhasználható az a génhajtómű a valóságba. Esvelt és munkatársai azonban megrémültek, amikor más tudósok tesztelték ezt a javaslatot a génmeghajtó segítségével egy sárga gyümölcslégy létrehozására, és az eredményeket egy olyan cikkben tették közzé, amelyben alig tárgyalták a génmeghajtókkal végzett munkához szükséges óvintézkedéseket. (Az nem segített abban, hogy a kutatók apokaliptikus címet választottak gyümölcslégyékhez, „A mutagén láncreakció.”)
wpDiscuz