Tanításom során egyetemi hallgatókat készítek fel középiskolai történelemtanárrá. Az egyik tanfolyamon a tanárjelöltek álórákat készítenek és tartanak. Társaik a középiskolások szerepét töltik be, ezeket a gyakorlati órákat követően megfigyelem és visszajelzést adok. Akár véletlen egybeesés, akár az idők tükörképe, idén ősszel jó néhány állecke foglalkozott a totalitarizmus térnyerésével. Az egyik kiváló órán egy tanárjelölt diákjaival megvizsgáltatta azokat az összefüggéseket, amelyek a totalitarizmus kialakulásához vezettek. Ezt a leckét egy világtörténelem-részlettel kísérte tankönyv a totalitarizmus jellemzőinek felsorolása.
Ez a lecke elérte a totalitarizmus középiskolai tantervekbe való felvételének valódi célját. Ez a cél nem az olyanok tisztelete, mint Hitler, Sztálin vagy Mussolini. Nem is ez a cél az, hogy a totalitarizmus módszereit követendő oktatókönyvként szolgáltassuk. A totalitarizmusról szóló tanítás célja inkább a figyelmeztetés: jól figyeljen a totalitarizmushoz vezető körülményekre, hogy felismerje és elkerülje azokat. Miközben e tanárjelölt leckét figyeltem, nem tudtam nem gondolkodni ezen a célon jelen korunk kontextusában.
A lecke tankönyvének egyik részlete foglalkoztatott engem a legjobban: „A totalitárius vezetők gyakran „az állam ellenségeit” hozzák létre, akiket hibáztatnak a rossz dolgokért. Ezek az ellenségek gyakran vallási vagy etnikai csoportok tagjai. Ezek a csoportok gyakran könnyen azonosíthatók, és terror- és erőszakkampányoknak vannak kitéve. Lehetséges, hogy bizonyos területeken éljenek, vagy olyan szabályok vonatkoznak rájuk, amelyek csak rájuk vonatkoznak” (876. o.).
Az állam ellenségének megteremtése megköveteli más: folyamata dehumanizáló azáltal, hogy marginalizálunk egy embercsoportot, mint valami mást, kisebbet, mint és mást. Az ilyen más csoportok könnyen bűnbak célpontjává válnak, és igazságtalanul viselik a felelősséget a társadalom bajaiért.
A történelem tele van más példákkal. Az ókori görögök a nyelven alapultak, barbároknak titulálták azokat, akik nem beszéltek görögül. Az Egyesült Államokban az ingó rabszolgaságot és a szegregációt a bőrszínen alapuló másokkal tartották fenn. A náci Németországban Hitler vallási alapokon nyugodott, és a zsidókat az állam ellenségeivé tette.
A másság gyakran rájátszik az emberek sztereotípiáira és félelmeire. Az Egyesült Államokban például a fekete férfiakat „verőembereknek” nevezték, akik az erőszaktól és a bűnözéstől való félelmekre játszottak. Egy másik példa, hogy a nácik által megszállt Lengyelország közegészségügyi tisztviselői a betegségektől való elsődleges emberi félelemre játszottak. Propaganda plakátok kihirdette: „A zsidók tetvek: tífuszt okoznak”.
Most egyes politikusok a „be nem oltottakat” választják. Ezek a politikusok megpróbálják bűnbakként kezelni és marginalizálni ezt a kisebbségi csoportot, annak ellenére, hogy tudják, hogy a beoltott és beoltatlan személyek egyaránt megfertőzhetik és terjeszthetik a COVID-19-et. Az alábbiakban három politikus szavait közlöm más nyelvezet példájaként. Arra is biztatlak, hogy szövegkörnyezetben olvassa el szavaikat.
Az Egyesült Államokban Joe Biden elnök szeptember 9 sajtókonferencia átfogó oltási megbízásokat jelentett be. Kifejezte, hogy „sokan közülünk csalódottak vagyunk” az oltatlan személyek miatt. Őket hibáztatta a folytatódó járványért; Biden azt állította, hogy ezt a „nem oltottak világjárványát” „csaknem 80 millió amerikai okozta, akiknek nem sikerült belőniük”. Hibáztatta „az amerikaiak egy határozott kisebbségét”, amiért „megtartott minket attól, hogy a sarkon forduljunk”. És megígérte: "Nem engedhetjük meg, hogy ezek a lépések az amerikaiak nagy többségének védelmében álljanak, akik megtették a részüket, és szeretnének visszatérni a normális életbe."
17 szeptemberében interjú a Quebec talk show-ban La semaine des 4 Julie, Justin Trudeau kanadai miniszterelnök „nőgyűlölőnek” és „rasszistáknak” nevezte az oltást ellenzőket. Aztán felkiáltott, hogy Kanadának választania kell: „Eltűrjük ezeket az embereket?”
Franciaországban Emmanuel Macron elnök adott egy interjú val vel Le Parisien Ebben az interjúban az oltatlanokat nem állampolgárok közé sorolta, „hazugságukra és butaságukra” a demokrácia „legrosszabb ellenségeiként” hivatkozott, és kijelentette: „Nagyon fel akarom dühíteni [az oltatlanokat]”. Macron azzal érvelt, hogy ezek a be nem oltott személyek csak „egy nagyon kis kisebbség, akik ellenállnak”, és feltett egy dermesztő kérdést: „Hogyan csökkenthetjük ezt a kisebbséget?”
Ezekben a kommunikációkban Biden, Trudeau és Macron számos másfajta gyakorlatot alkalmazott.
- Létrehoztak egy többségi csoportot, amelyet a többes szám első személyének használata jelez (mi, mi), és egy kisebbségi más csoportot, amelyet a többes szám harmadik személyének használata jelez (ők, ők).
- Azt a másik csoportot hibáztatják a kormány pandémiás politikáiért ("megakadályozva, hogy a sarkon forduljunk").
- Szavakkal jelezték a csoporton belülieknek, hogy haragudniuk kell a másik csoportra ("sokan csalódottak vagyunk", "nagyon fel akarom őket dühíteni").
- Trudeau és Macron kifejezetten olyan címkéket használt, amelyek leértékelték ezt a másik csoportot: nőgyűlölők, rasszisták, ellenségek, nem állampolgárok.
- A legaggasztóbb, hogy Macron és Trudeau megkérdőjelezte, hogy lehet-e megszüntetni ezt a másik csoportot ("Tűrjük ezeket az embereket?" és "Hogyan csökkenthetjük ezt a kisebbséget?"), és hogyan.
Azt remélem, hogy mindez nem jelent mást, mint figyelmen kívül hagyott politikai retorikát – üres pofátlanság, amelyet ezek a politikusok remélnek, hogy néhány népszerűségi pontot szerezzenek választói bázisukkal. Attól tartok, hogy nem fog. Akárhogy is, ezt a veszélyes másik nyelvet el kell ismerni és el kell ítélni.
A történészek az ok-okozati összefüggést vizsgálják: összefüggéseket, feltételeket, eseményeket és azok kimenetelét. Megvizsgáltuk az ingó rabszolgaságot eredményező körülményeket, a gulágot, a holokausztot, Jim Crow-t, Ruandát. Ez nem egy kísérlet arra, hogy a jelenlegi pandémiás politikákat a múltbeli tragédiák közé sorolják.
Ez inkább egy figyelmeztetés. Láttuk már ezeket az állapotokat, és láttuk, hová vezetnek. Most fordulj vissza – ez az út a sötétséghez vezet.
Biden gonosz – vagy addig volt, amíg az agya pudingra nem fordult, így húrok és bábosok kellenek. Szerencsére nem Mussolini, Sztálin, Mao Ce Tung vagy Hitler.
Sem Trudeau, sem Macron nem ennyire karizmatikus. Aljas lelkű, csinos kisfiúk.
Sokan azt mondanák, hogy George Orwell „Tizenkilenc-nyolcvannégy” című regénye meg sem történt, mégis ez a három világvezető: Biden, Trudeau, Macron démonizálja az „oltatlanokat”. A „be nem oltottak” nyilvánvalóan a modern „bűnbak” e vezetők „egyéb” retorikájában. Ha alaposan szemügyre veszi ezeket az egyéneket, akkor egy féltudatos pszichopatát, megalomániát és „idióta tudóst” talál ebben a sorrendben. A totalitarizmus teljes leírása és a zsarnokság formájához való illeszkedés alapján hiszel ezekben a vezetőkben? Akkor valahogy eltéveszted a lényeget.
Csak a jelekről beszélünk! Ez jelek.
Ahogy én látom, egészen megdöbbentő változás látni, hogy a család és a barátok egyik napról a másikra Covidiot Szekta tagjaivá válnak, akik negatív teszteket, maszkokat, vaxx útleveleket, távolságot követelnek egyszerű találkozók vagy bulik miatt.
A piros vonalat átlépték.
A beteg idióták úgy viselkednek, mintha joguk lenne kezelni a menedékházat, az egészséges, helyesen gondolkodókat pedig elmebetegként kezelik.
Bölcs szavak Mr. Wood.
Köszönöm
[...] https://www.technocracy.news/othering-tyranny-always-creates-a-scapegoat-to-demonize/ [...]