Az energia mindig a középpontban van a technokrácia. Japánban a technokraták átalakítják az energiaipart azért, hogy a hagyományos városokat intelligens városokká alakítsák. Az eredmény az élet minden aspektusának, azaz a tudományos diktatúra irányításának felel meg. A japán állampolgárságnak nyilvánvalóan fogalma sincs, mi történik közvetlenül az orruk alatt. ⁃ TN szerkesztő
A japán 14 decemberi általános választások lényegében egybeépített népszavazás az abbenomikáról. A szomorú gazdasági hírek ellenére az Abe csapat alig veszíthet országos szinten felbomlott és gyengén vezetett ellenzéki pártok ellen. A Japán szerencsétlen Demokratikus Pártja (DPJ) valószínűleg bizonyos helyeket szerez; de Abe a vereséget úgy határozta meg, mint parlamenti többségének veszteségét, amely egyszerűen nem fog megtörténni.1 A választási szavazás önmagában a 2. Decemberben kezdődik. Szinte biztosan nem fog alapos vitát folytatni a Japánnal szembeszökő határozott választásokról, azaz hogyan lehet elérni az ellenálló, szén-dioxid-mentes és erőforrás-igényes növekedést a világ leggyorsabban öregedő társadalmában. Nem lesz komoly vita arról, hogy Japán az éghajlatváltozás legsúlyosabb veszélyeivel, a fejlett gazdaságok leggazdagabb államadósságával, az egyre inkább bizonytalan fosszilis tüzelőanyagokkal való rendkívüli függőséggel, egy példátlan gazdasági kísérlettel (Abenomics), amely most egyértelműen súlyos bajban van, veszélyesen mérgezett kapcsolatok a fontos szomszédokkal és számos olyan kihívás, amelyek együttesen meghatározzák a precedenst. Valamennyi fejlett és fejlődő ország sűrű „gonosz problémák” csoportjaival néz szembe, különös tekintettel a víz-energia-élelmiszer-összefüggésekre az éghajlati válság korszakában, ám minden bizonnyal a japán országok vannak a legfélelmetesebbek, ha a kudarcot kitörő államokat kiküszöböljük.
A mainstream gazdasági és üzleti elemzők természetesen dühösen pumpálják a gáznemű tanácsokat. Ragaszkodnak ahhoz, hogy Japán javíthassa a fentieket azzal, hogy a zavaró Abenomics program célja a piacok megnyitása a Csendes-óceáni térség partnerségén és a strukturális reformon keresztül, amely nagyobb szabadságot ad a nagyvállalatok és a megabankok számára a tıke elosztására még fenntarthatatlanná váló módon. Általánosságban véve a strukturális reformisták azt akarják, hogy Japán inkább hasonlítson a Reagan utáni Amerikához. Ennek a jövőképnek a legfontosabb elemei a legtöbb japán számára nem nagyon vonzóak, és az összehasonlító politikai gazdaságtan olyan szelíd tanulói, mint Sven Steinmo alaposan megrontották őket.2
Miközben az Abenomics retorikája uralta a nemzetközi vitát, Japán már most egy radikális és hatalmas közszektor-központú szerkezeti reformot hajt végre, amely nagyon eltérő. Ezt a reformot a németországi legteljesebb mértékben megvalósított megközelítések éles alkalmazása követi, Japánban már működik az ipar felújítása, az ellenálló képesség építése és a helyi demokrácia erősítése. A projekt legfrissebb összefoglaló nyilatkozata a következő webhelyen található: Intelligens közösségek: Az önkormányzati infrastruktúra intelligens hálózati tervezése, egy fontos új japán könyv, amelyet Japán legfontosabb energiaszellemese, Kashiwagi Takao szervezett, és októberben közzétett 15, 2014.3 A könyv leírja - különösen a Kashiwagi által írt első fejezetet -, hogy Japán energetikai technokratái hogyan használják a betáplálási tarifát, Stadwerke (önkormányzati vállalkozás), az energiaszektor deregulációja és a zöld energia átmenetének kulcsfontosságú elemei, mint a sokkal ambiciózusabb motorok. És a japánok a költségvetési és pénzügyi politika többszöri összekapcsolására is bekapcsolják projektjüket. Ez éles ellentétben áll a németekkel, akiknek energiacseréjét a fiskális megszorítások akadályozzák, látszólag a PIGS (Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország), az egész EU, és így maguk is feláldozásával.4
Az intelligens közösségek mint a növekedési stratégia
Még az 3-11 előtt a japán növekedési stratégiák az intelligens hálózatokra és más zöld innovációra helyezték a hangsúlyt, a városi környezetre összpontosítva, amelyben a világ lakosságának több mint fele már él, és amely gyorsan növekszik. Például, június 18, 2010, a Hatoyama kabinet jóváhagyta az új növekedési stratégiát, amely hangsúlyozta a zöld innovációt, az intelligens közösségekre összpontosítva annak érdekében, hogy az YEN 50 billiónyi új zöld üzleti vállalkozásba épüljön, és 1.4 millió új munkahelyet teremtsen az 2020 számára.5A METI „intelligens város” elit egyértelműen kiemelkedő szerepet játszott az ezt a megközelítést kidolgozó technokraták között, amint az jól látszik az igen részletes decemberi 2010 (japán nyelvű) „Politikai evolúció az intelligens közösségek megvalósítása felé” című bemutatójukból, talán azért, mert a nukleáris megszállott Tepco és más hatalom-monopóliumok szakszervezetei, mint a DPJ bázis, maga a Hatoyama kabinet inkább lelkesedést mutatott az atomenergiában, mint a METI intelligens közösség technokrata. Ez utóbbi dokumentumai természetesen tartalmazzák a nukleáris energiát a központi alapterhelésű energiaellátás-összetételben (ami akkoriban kifejezetten az energiapolitika volt); de sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak az elosztott termelés, az intelligens hálózatok, az energiatárolás, az intelligens fogyasztásmérők és más eszközök iránt, amelyek akkor is alapvetõek voltak a gyorsan kialakuló okos közösség paradigmájában. Fontos tudatában vannak a németországi és másutt zajló fejleményeknek, valamint mélységes aggodalmuknak azzal a kockázatával, hogy Japán újabb Galapagosokat építhet, mint amilyeneik már az elektronikában, az energiában és az egyes autóipari technológiákban is előfordultak.6
A 3–11 előtti japán technokraták a szigetvilággal összefüggésben, a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok minimális tartalékával és a hazai energiafüggetlenség maximalizálására törekedve arra törekedtek, hogy a nukleáris és a megújuló energiaforrásokat minél jobban kiterjesszék. Úgy tűnik, hogy a fukusimai katasztrófa levette az asztalról a nukleáris szerepet, ami az intelligens közösségeket illeti. Ennélfogva 3-11 atomreaktor után általában eltűnnek az intelligens közösségi áramellátási rendszerekből, és a megújuló energiaforrások előtérbe kerülnek. Bár a technokraták nem írják ki kifejezetten - és talán soha nem is vitatkoztak erről -, az elosztott hatalom és az ellenálló közösségek logikája szintén elvezet az atomoktól. Hacsak nem hajlandó felajánlani, hogy intelligens közösségeket kínál a világnak egy kis moduláris atomreaktorral (SMR) alul, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású (vagy akár szén-dioxid-mentes) intelligens közösségek zöld energiát jelentenek. Ez az állítás nem a fákat átölelő őrület, hanem inkább gazdasági és környezeti értelme. Az Egyesült Államok Haditengerészet Haditengerészeti Kutatási Irodája például központi szerepet tölt be (egyenáramú intelligens hálózat és egyéb eszközök révén) olyan projektekben, mint a 100% -ban megújuló Chiang Mai Világ Zöld Város (az ASEAN első), amelynek kifejezett célja az együttműködés kiterjesztése. másutt Thaiföldön és Vietnamban, és kifejezetten az ázsiai-csendes-óceáni térség részeként.7
A nukleáris iparban természetesen továbbra is erős az SMR iránti lelkesedés. A Toshiba 4S („szuper biztonságos, kicsi és egyszerű”) mikro-nátrium-reaktorának állítólag készen áll arra, hogy az 30 métert föld alá temessék, és több tucat megawatt teljesítmény kivezetésére szolgáltak.8 A maga részéről a Hitachi rendelkezik a GE Hitachi Nuclear Energy erőreaktor innovatív kis modul (PRISM) projektjével.9 Mégis a Toshiba és a Hitachi intelligens közösségek vállalati PR-je hangsúlyozza az 100% -os megújuló energiát. Tehát talán valahol a közelmúltbeli idővonal mentén az intelligens energiamérnökök ezen erőmű-gyártók körében megakadályozták a föld alatti mini-nuke rajongóit abban, hogy az SMR-t elcsúsztassák a Japán intelligens közösségének tervezésében, és így kínálatát piacképes számgá tegyék ( „Nem a hátsó udvarom alatt”) a beruházások és a lehetőségek pazarlása ..10
Könyvében Intelligens közösségek: Az önkormányzati infrastruktúra intelligens hálózati tervezése, Kashiwagi szándékosan és kifejezetten az intelligens közösségeket pozícionálja Japán növekedési stratégiájának kulcselemeként. Jóval több mint egy éve ezt nagyon magabiztosan végzi, tucatnyi cikk és esemény alapján ítélve, amelyek rá összpontosítanak. Úgy tűnik, hogy Kashiwagi óriási segítséget nyújtott a júniusi 14, az 2013 új növekedési stratégia kifejezett elkötelezettségének megvalósításában az IKT-vezérelt növekedés mellett, valamint az intelligens közösség projektjeinek kibővítését és a központi kormányzat különböző minisztériumaiból származó növekvő finanszírozási forrásokat koordinálja, plusz társult quangoik (kvázi autonóm nem kormányzati szervezet), például az Új Energia- és Ipari Technológiai Fejlesztési Szervezet (NEDO).
Úgy tűnik, hogy Kashiwagi képes erre, mert rendkívül befolyásos alakja a japán energiapolitikák körében. Több kulcsfontosságú szerepet játszik, mint például a Tokiói Technológiai Intézet kinevezett professzora, a japán Hidrogén / Üzemanyagcella Stratégia Tanácsának elnöke,11 a Gazdasági Minisztérium Kereskedelmi és Ipari Minisztériumának a természeti erőforrásokkal és energiával foglalkozó bizottság új energiaügyi albizottsága elnöke, a Tokiói Technológiai Intézet fenntartható fejlõdési energiarendszereinek projektvezetõje,12hogy csak néhányat említsek. A közelmúltbeli aktivista és írása tartalmán kívül Kashiwagi különösen érdekes, hogy ő egyúttal a nukleáris falu egyik tagja, és egyben a megújuló energia iránti lelkes is.
Kashiwagi így áthúzza mind a japán mélyen sérült atomenergia-paradigmáját, mind pedig az elosztott hatalom és az intelligens közösségek gyorsan kialakuló paradigmáját. Még nem áll készen a nukleáris hulladék lerakására, de az okos közösségben betöltött szerepéről sem ír. Az intelligens közösségeket a zöld felé vezető technológiai szükséglet mellett, valamint az intelligens döntések meghozatalának szükségességére a többszörös korlátozások közepette, Kashiwagi nyilvánvalóan dekódolta a nukleáris falut. Kashiwagi Japán első intelligens közösségének tervezője, egy 100% -ban megújuló mikrohálózati projekt, amely összekapcsolja a NEDO-t (új energia- és ipari technológiai fejlesztés) és más létesítményeket, amelyek életbe léptek az 2005 Aichi világkiállításon,13 így sok érzelmi és szellemi tőkét fektet be ezekbe a kezdeményezésekbe. A hatalmi monopóliumok, amelyek üzleti modelljük középpontjában a központosított hatalomra és a hálózat irányítására összpontosítanak, akadályozzák az intelligens közösségek országos elterjedését. . Ezért az energiaszektor valódi deregulációja kulcsfontosságú Kashiwagi érvelésében. Ugyanígy az elosztott megújuló energia diffúziója, amelyet a betáplálási tarifa (FIT) támogat. Kashiwagi azzal érvel, hogy a kezdetektől fogva a japán helyi önkormányzatok az FIT által támogatott elosztott energiával 5 billió yen 15 XNUMX milliárd jen energianövekedést szerezhetnek.
Ami hiányzik Japánról - nem is beszélve a globális vitaról - az intelligens közösségekről folytatott vitája egyértelmű kijelentés, miszerint ezek az energiára összpontosítanak, és erőteljes motorot képesek biztosítani a terjedésükhöz. Japán okos közösségei máshol versenytársaikkal szemben állnak, mivel elsősorban az energiára vonatkoznak, akár a fenntartható termelés, akár az intelligens és a kisüzemi átvitel terén, és maximalizálják a hatékonyságot a fogyasztás szempontjából. Ennek csak akkor van értelme egy minimális konvencionális erőforrásokkal rendelkező szigetcsoportban, amely továbbra is a hatalmas sokkotól a mélyen beépített hatalmi monopóliumig terjed.
Ami a motort illeti, Kashiwagi Japán intelligens közösségi kezdeményezését azzal a kontextussal helyezi el, hogy valami hasonlót hoz létre az önkormányzati tulajdonú közművek németországi stadtwerke-jéhez. Ezek az ügynökök a német hatalom deregulációjának fő nyertesei közé tartoztak. Németország mintegy 900 stadtwerke-je is egyre inkább elismerten kulcsfontosságú az ország megújuló energiák elterjesztésére való képességében, mivel szervezeti, pénzügyi és egyéb szempontból megvan a megújuló energia iránti közösségi igény.14 Tehát Japánban az intelligens közösségeknek a stadtwerke-re való központosítása nem az intelligens közösségek felépítésének modellje azáltal, hogy lebontják a funkciókat, és azokat a lakosság adataival együtt a magánszektornak adják.
A japán városok már régóta ellátják közüzemi funkcióikat, különösen a vizet, amelyeket állami ügynökségek látnak el, és csöveket, szelepeket és egyéb felszereléseket kötnek magánvállalatokkal. De amikor a hatalomra jutottak, a háború utáni japán városok a központosított és a magántulajdonban levő hatalom passzív fogyasztói voltak, amelyeket Tepco és más monopóliumi cégek szállítottak, amelyek szintén uralták a vonzáskörzetük politikai gazdaságát. Az intelligens közszolgálaton keresztül történő elosztás és gyors eljuttatás a legbiztosabb módja az energiaszolgáltatók régi üzleti modelljének elpusztításához. A magánüzemek ezt tudják, ezért vágyakoznak arra, hogy enyhítsék az 2016-re vonatkozó energiaellátási ágazat deregulációját, és rávegyék az új ügynökségért felelős embereiket a hálózat rendőrzésére.
A japán erőmű stadtwerke olyan mechanizmust kínál, amely ösztönzi a forradalmi változás elősegítését a városok kezébe. A Belső Ügyek és Kommunikáció Minisztériuma (MIC), amely az IKT-lelkesedés és a helyi fiskális egészséggel kapcsolatos felelősségvállalás ötvözete, valójában azt a célt tűzte ki, hogy az 1000-től kezdve öt éven belül legalább 2015 helyi energiacégeket hozzon létre. A nemzeti kormány nemcsak azt engedi meg a helyieknek, hogy finanszírozzák ezeket a vállalatokat, hanem felvegye a kamatfizetések felét is.15
A stadtwerke japán modellje természetesen technokratikus. Ugyanakkor nem kell megismételni a megújuló energiákkal kapcsolatos politikai mozgalom létrehozásának német tapasztalatait több évtizeden át. Az 3-11 óta láthattuk, hogy a japán emberek hatalmi kezdeményezései hihetetlenül értékesek voltak a nukleáris energia leállításában (az Abe adminisztratív nyomása ellenére, még nem nyitottak meg új atomerőművet), ám ezek nem voltak túl sikeresek az energiaeltolódás vezetésében. Az a tény, hogy az energiaeltolódás nem lesz kérdés az Abenomics választásokon, sok beszédet mond.
Jelentős tehetetlenség és az éghajlatváltozással és az ellenálló képességgel szembeni fellépés hiánya miatt Kashiwagi elképzeléseiben, valamint a MIC és mások tevékenységében van valami radikális. A városfalak ismét fel vannak emelve, nem a kereskedelem leállítása és a közösség ellenőrzése érdekében, hanem annak biztosítása érdekében, hogy a közösség érdekeit az alapvető mentőinfrastruktúráit működtető érdekek összetétele szolgálja. Kashiwagi azt is hangsúlyozza, hogy a szabályozatlan hatalom és a FIT elengedhetetlen a japán stílusú stadtwerke számára, mert a cél a régiók közötti egyenlőség és a fenntartható növekedés erősítése. Erre is szeretne nagyon gyorsan építeni, és regionális jellegűvé tenni Kelet-Ázsiát és másutt is.
wpDiscuz