Az ENSZ-főtitkár nyilatkozata a COP27 lezárásáról Egyiptomban

Köszönöm vendéglátóinknak – az egyiptomi kormánynak és a COP27 elnökének, Sameh Shoukrynak – a vendéglátást.

Szeretnék továbbá elismerést mondani Simon Stiellnek és az ENSZ éghajlat-változási csapatának minden erőfeszítésükért.

És tisztelettel adózom a küldötteknek és a civil társadalom tagjainak, akik Sharm el-Sheikhbe érkeztek, hogy valódi éghajlati cselekvésre ösztönözzék a vezetőket. Ez az, amire szükségünk van.

A COP27-re nem messze került sor a Sínai-hegytől, amely számos vallás és Mózes, vagyis Musa történetének központi jelentőségű helyszíne.

Illik. A klímakáosz bibliai méretű válság.

A jelek mindenhol ott vannak. Egy égő bokor helyett egy égő bolygóval nézünk szembe.

A konferenciát a kezdetektől fogva két kiemelt téma vezérelte: az igazságosság és az ambíció.

Igazságszolgáltatás azoknak a fronton, akik keveset tettek a válság előidézésében – beleértve a közelmúltbeli pakisztáni árvizek áldozatait, amelyek elöntötte az ország egyharmadát.

Az ambíció, hogy életben tartsuk a 1.5 fokos határt, és visszarántsuk az emberiséget a klímaszikláról.

Ez a COP fontos lépést tett az igazságszolgáltatás felé.

Üdvözlöm a veszteség- és káralap létrehozásáról és az elkövetkező időszakban történő működéséről szóló döntést.

Nyilvánvaló, hogy ez nem lesz elég, de ez egy nagyon szükséges politikai jelzés a megromlott bizalom újjáépítéséhez.

A klímaválság frontvonalában lévők hangját hallani kell.

Az ENSZ rendszere minden lépésben támogatni fogja ezt az erőfeszítést.

Az igazságosságnak több más dolgot is jelentenie kell:

Végre beváltani a régóta halogatott ígéretet, hogy évi 100 milliárd dollárt kapnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására a fejlődő országok számára;

Egyértelműség és hiteles ütemterv az alkalmazkodás finanszírozásának megkettőzésére;

Multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi pénzintézetek üzleti modelljének megváltoztatása.

Több kockázatot kell vállalniuk, és ésszerű költségek mellett szisztematikusan ki kell emelniük a magánfinanszírozást a fejlődő országok számára.

De tisztázzuk.

Bolygónk még mindig a sürgősségi osztályon van.

Most drasztikusan csökkentenünk kell a kibocsátást – és ezzel a kérdéssel ez a COP nem foglalkozott.

Elengedhetetlen a veszteségek és károk fedezésére szolgáló alap – de ez nem megoldás, ha a klímaválság lemos egy kis szigetállamot a térképről – vagy egy egész afrikai országot sivatagosít.

A világnak még mindig óriási ugrásra van szüksége az éghajlati ambíciók terén.

A piros vonal, amelyet nem szabad átlépnünk, az a vonal, amely a 1.5 fokos hőmérsékleti határ fölé viszi bolygónkat.

Ahhoz, hogy bármilyen reményünk is legyen az 1.5 szinten tartására, nagymértékben be kell fektetnünk a megújulókba, és véget kell vetnünk a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünknek.

El kell kerülnünk az energiaharcot, amelyben a fejlődő országok végeznek az utolsó helyen – ahogyan a COVID-19 vakcinákért folytatott versenyben is tették.

A fosszilis tüzelőanyagok megduplázása kettős probléma.

A Just Energy Transition Partnerships fontos utakat jelent a szén fokozatos megszüntetésének és a megújuló energiaforrások bővítésének felgyorsításában.

De sokkal többre van szükségünk. Ezért küzdök olyan keményen egy klímaszolidaritási paktumért.

Egy paktum, amelyben minden ország további erőfeszítéseket tesz a kibocsátás csökkentésére ebben az évtizedben a 1.5 fokos célnak megfelelően.

És egy paktum, amely – a nemzetközi pénzügyi intézményekkel és a magánszektorral együtt – pénzügyi és technikai támogatást mozgósít a nagy feltörekvő gazdaságok számára, hogy felgyorsítsák a megújuló energiára való átállásukat.

Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a 1.5 fokos határ elérhető legyen – és mindenki kivegye a részét.

A COP27 sok házi feladattal és kevés idővel zárul.

Már félúton vagyunk a párizsi klímaegyezmény és a 2030-as határidő között.

Az igazságosság és az ambíció megvalósításához minden kézre van szükségünk.

Ebbe beletartozik az a törekvés is, hogy véget vessünk a természet elleni öngyilkos háborúnak, amely táplálja az éghajlati válságot, a fajokat a kihalás felé hajtja és az ökoszisztémákat elpusztítja.

Az ENSZ jövő havi biodiverzitási konferenciája az a pillanat, amikor egy ambiciózus globális biodiverzitás-keretet fogadunk el a következő évtizedre, a természetalapú megoldások erejéből és az őslakos közösségek kritikus szerepéből merítve.

Végül az igazságosság és az ambíció megköveteli a civil társadalom alapvető hangját.

A világ leglényegesebb energiaforrása az emberi hatalom.

Ezért olyan fontos megérteni az éghajlat-politika emberi jogi dimenzióját.

A klímavédők – élükön a fiatalok erkölcsi hangjával – a legsötétebb napokon át is mozgatták a napirendet.

Védeni kell őket.

Mindannyiuknak azt mondom, osztozunk csalódottságában. De most nagyobb szükségünk van rád, mint valaha.

A Sínai-félszigetről szóló történetekkel ellentétben nem várhatunk csodát a hegytetőről.

Mindannyiunknak minden egyes nap a lövészárkokban kell harcolnia.

Együtt ne engedjünk az éghajlati igazságosságért és az éghajlati ambíciókért folytatott harcban.

Meg tudjuk és meg is kell nyernünk ezt a csatát az életünkért.

Olvassa el a teljes történetet itt ...