Mivel az „adatvezérelt” a globalista mantra, különös figyelmet fordítanak az adatokra, valamint arra, hogyan lehet szabványosítani az adatsort a határokon és kultúrákon át. A technokratáknak soha nincs elegendő adatuk, mert úgy vélik, hogy a társadalmi mérnököt csak a teljes adatgyűjtés tökéletesíti. ⁃ TN szerkesztő
Mint a tavalyi év eurofóriája Habitat III konferencia a fenntartható urbanizációról szétszóródik és a globális figyelem más sürgetõ kérdésekre fordul, sürgetõ, hogy a városi közösségek - a politika, a gyakorlat és a kutatás területén - ne veszítsék el a lendületet és az üzeneteket, hogy a városok nélkülözhetetlenek a fenntartható jövõ számára.
Vannak azonban veszélyes jelek, amelyek szerint a városoknak a globális politika kialakításában nyújtott támogatásának alapja már elakadhat. Például még mindig nincs konszenzus a Fenntartható Fejlesztési Célok (SDGs) és más városokkal és területi rendszerekkel foglalkozó többoldalú megállapodások, ideértve a Új városfejlesztési menetrend ezt a Habitat támogatta III.
[the_ad id = ”11018 ″]
Hasonlóképpen, még mindig nincs bevezetett „tudományos-politikai felület”, amely formális platformot biztosít a városi tudósok számára az formális politikai folyamatok beindításához, mint például az Egyesült Nemzetek egész területén. Például az éghajlati közösségnek van egy Kormányközi Klímacsoport (IPCC), a biodiverzitásnak analógja van (IPBES) és a kulcsfontosságú interdiszciplináris U. N. olyan témáknak, mint például a víz vagy az energia, még vannak saját hivatalközi ügynökségi szervei (UN-Víz és UN-Energia).
Amit ezek a struktúrák különféle formákban lehetővé teszik, az a tudomány formális szerepét illeti, és kapcsolódik a politikához, amely csatornát teremt a tudományos ismeretekhez a multilaterális ügyekben. A városoknak éppen ellenkezőleg, nemcsak egyértelmű globális ügynökségük van, hanem bármilyen dedikált mechanizmusuk is, amelyekkel az Egyesült Nemzetek Szervezete bekapcsolódhat.
wpDiscuz