Világgazdasági Fórum: A tudományos fantasztikus fantasztikus valóság fordult

Amint azt az elmúlt év megmutatta, a vezetőknek reagálniuk kell azoknak az embereknek a követelményeire, akik rájuk bíztak, hogy vezetjenek, miközben elképzelést és útmutatást kell biztosítaniuk azért, hogy az emberek elképzeljék a jobb jövőt.

Az igazi vezetés egy komplex, bizonytalan és szorongó világban megköveteli a vezetőktől, hogy navigáljanak mind a radarrendszerrel, mind az iránytűvel. Fogékonynak kell lenniük a folyamatosan változó tájból származó jelekre, és hajlandóak elvégezni a szükséges kiigazításokat; de soha nem térhetnek el valódi északi részüktől, azaz egy erős látáson, amely hiteles értékeken alapszik.

Ez az oka annak, hogy a Világgazdasági Fórum reagáló és felelősségteljes vezetést alakított ki a Davosban tartott éves januári találkozónk témája. Mivel a kormány, az üzleti élet és a civil társadalom vezetői ábrázolják a következő évre vonatkozó tanfolyamot, öt fő kihívás indokolja figyelmüket.

Először is meg kell birkózniuk a negyedik ipari forradalommal, amely az egész iparágat újradefiniálja, és újakat hoz létre a semmiből, a mesterséges intelligencia, a robotika, a tárgyak internete, az önjáró járművek, az 3D nyomtatás, a nanotechnológia, a biotechnológia és a kvantumszámítás területén tett úttörő eredmények miatt.

Ezek a technológiák csak most kezdték megmutatni teljes potenciáljukat; az 2017-ben egyre inkább azt látjuk, hogy a tudományos fantasztikus fantasztikus események valósággá válnak. Noha a negyedik ipari forradalom segíthetne a legsürgetõbb problémáink megoldásában, a társadalmakat megosztja azokkal is, akik felkarolják a változást, és azok között, akik nem. És ez veszélyezteti jólétünket olyan módon, amelyet azonosítani és kezelni kell.

Másodszor, a vezetőknek dinamikus, befogadó, több érdekelt felet átfogó globális kormányzási rendszert kell felépíteniük. A mai gazdasági, technológiai, környezeti és társadalmi kihívásokra csak a köz- és magánszféra globális együttműködése révén lehet reagálni; de a nemzetközi együttműködés jelenlegi keretét a háború utáni korszakra terveztük, amikor a nemzetállamok voltak a kulcsszereplők.

Ugyanakkor a geopolitikai változások a mai világot valóban többpólusúvá tették. Mivel az új globális szereplők új ötleteket hoznak a nemzeti rendszerek és a nemzetközi rend kialakítására, a meglévő rend egyre törékenyebbé válik. Mindaddig, amíg az országok közös érdekek és nem közös értékek alapján lépnek kölcsönhatásba, az együttműködésük mértéke korlátozott lesz. Ezenkívül a nem állami szereplők képesek megzavarni a nemzeti és globális rendszereket, nem utolsósorban számítógépes támadások révén. Annak érdekében, hogy ellenálljon ennek a veszélynek, az országok nem egyszerűen bezárják magukat. Az egyetlen előrelépési út annak biztosítása, hogy a globalizáció mindenki számára előnyös legyen.

A vezetők harmadik kihívása a globális gazdasági növekedés helyreállítása lesz. Az állandóan csökkenő növekedés tartósan alacsonyabb életszínvonalat eredményez: az éves 5% -os növekedéssel az ország GDP-jének megduplázódásához mindössze 14 év szükséges; 3% növekedéssel 24 évekbe telik. Ha továbbra is fennáll a stagnálás, gyermekeink és unokáink rosszabb helyzetben lehetnek, mint elődeik.

Még a mai, technológiai szempontból vezérelt strukturális munkanélküliség nélkül is a globális gazdaságnak milliárd munkahelyet kellene létrehoznia a növekvő népesség befogadására, amelynek előrejelzése szerint a ma 9.7 milliárdból eléri az 2050 milliárdot 7.4-ra. Az 2017 tehát egy olyan év lesz, amelyben a társadalmi integráció és az ifjúsági munkanélküliség kritikus globális és nemzeti problémává válik.

A negyedik kihívás a piaci kapitalizmus megreformálása, valamint az üzleti és a társadalmi viszonyok helyreállítása lesz. A szabad piacok és a globalizáció évtizedek óta javították az életszínvonalat, és kiszabadították az embereket a szegénységből. De strukturális hibáik - rövidlátás, rövidlátás, növekvő vagyoni egyenlőtlenség és krónizmus - támogatták az utóbbi évek politikai visszaesését, viszont kiemelte annak szükségességét, hogy állandó struktúrákat kell létrehozni a gazdasági ösztönzők és a társadalmi jólét közötti egyensúly megteremtésére.

Végül a vezetőknek foglalkozniuk kell az identitás kialakulásának átható krízisével, amelyet az elmúlt két évtizedben a hagyományos normák eróziója okozott. A globalizáció a világot kisebbre, de összetettebbé tette, és sok ember elvesztette az intézményekbe vetett bizalmát. Most sokan félnek a jövőjüktől, és közös, de megkülönböztetett hiedelmeket keresnek, amelyek a cél és a folytonosság érzetét szolgáltathatják.

Az identitás kialakulása nem racionális folyamat; mélyen érzelmi, gyakran magas szorongás, elégedetlenség és harag jellemzi. A politikát az érzelmek is mozgatják: a vezetők nem a szükségletek kielégítésével vagy a hosszú távú elképzelések bemutatásával vonzzák a szavazatokat, hanem inkább azáltal, hogy megismerik a hovatartozást, nosztalgiát kínálnak az egyszerűbb időkre, vagy visszatérnek a nemzeti gyökerekhez. Tanúi voltunk ennek az 2016-ban, mivel a populisták nyereséget szereztek a reakciós és szélsőséges hiedelmek előmozdításával. A felelős vezetőknek a maga részéről el kell ismerniük az emberek félelmeit és haragját legitimként, miközben inspirációt és konstruktív terveket kell nyújtaniuk a jobb jövő építéséhez.

De hogyan? A mai világ úgy tűnik, hogy belevetette magát a pesszimizmus, a negatívság és a cinizmus tengerébe. És mégis lehetőségünk van arra, hogy további milliókat kiszabadítsunk a szegénységből, hogy egészségesebb és értelmesebb életet élhessenek. És kötelességünk együtt dolgozni egy zöldebb, befogadóbb és békés világ felé. Az, hogy sikerrel járunk-e, nem valamilyen külső eseménytől függ, hanem a vezetők által meghozott döntésektől.

A következő év kritikus próba lesz a globális társadalom valamennyi érdekeltje számára. Sokkal jobban, mint valaha, reagáló és felelősségteljes vezetésre lesz szükségünk a kollektív kihívásaink kezelése és az emberek intézményekbe és egymásba vetett bizalmának helyreállítása érdekében. Hiányoznak azok az eszközök, amelyek révén a világ jobb hely lesz. De ehhez meg kell néznünk a saját szűk érdekeinket, és ügyelnünk kell a globális társadalom érdekeire.

Ez a kötelezettség vezetõinkkel kezdõdik, akiknek nyílt párbeszédet kell folytatniuk és közös megoldásokat kell keresniük a láthatáron lévõ öt legnagyobb kihívásra. Ha elismerik, hogy a miénk egy globális közösség, amelynek közös sorsa van, akkor első - bár szerény - lépést tettünk a helyes irányba.

Klaus Schwab a Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke.

Olvassa el a teljes történetet itt ...