A történelem legszembetűnőbb téves előrejelzéseit azok tették, akik azt állítják, hogy a túlnépesség el fog mocsarasítani a bolygót. Thomas Malthus, a brit közgazdász az 1700 végén írt leghíresebb Ezeknek a. A múltbeli tendenciákat a jövőbe extrapolálva azt jósolta, hogy a népesség növekedése elkerülhetetlenül elárasztja a rendelkezésre álló élelmiszer-erőforrásokat, ami tömeges éhezéshez vezet. Ez nem történt meg - tovább fejlődtünk új technológiák hogy maradjunk az aratógép előtt.
Az 1968-ben Stanford biológus, Paul Ehrlich írta:A népességbomba, Figyelmeztetve, hogy az ellenőrizetlen népességnövekedés tömeges éhezést okozhat az 1970-okban. Ugyanolyan tévedett, mint Malthus. A világ népessége rohamosan növekedett, de az élelmiszer-termelésnek sikerült lépést tartania.
Eddig a túlnépesedés prófétáit legyőzte a technika. De az emberi találékonyság önmagában soha nem képes végső győzelmet aratni a világ táplálásáért vívott csatában - végül a népesség növekedése felülkerekedik a Föld azon képességén, hogy kalóriát szolgáltasson. Ezért Malthus és Ehrlich végleges megpihentetéséhez egy második komponensre van szükség - alacsonyabb termékenységi rátára. A környezet és saját maguk megmentése érdekében az embereknek kevesebb gyereknek kell lenniük.
Szerencsére ez történik. Malthus és Ehrlich élettartama alatt az emberek továbbra is hajlamosak voltak nagy családokra, az életük során nők átlagosan öt gyermeket szültek. De nem sokkal Ehrlich könyve után ez megváltozott:
A teljes termékenységi ráta csak egy becslés, a nők gyermekeinek száma alapján. Ha az arány alacsonyabb, mint körülbelül 2.1, ez azt jelenti, hogy a teljes népesség stabilizálódik és csökken.
A világ most közeledik erre a varázslatos szintre, a termékenységi átmenet. A legtöbb országban az összes termékenység a magas, körülbelül hat vagy hét gyermek szintjéről kettőre vagy annál alacsonyabbra esik, és ott is marad. Miután a kisebb családok normákká váltak egy országban vagy régióban, nagyon ritkán térnek vissza. Számos elméletek miért történik ez? A mezőgazdaságtól a városi élet felé történő váltás kevésbé ösztönzi a családokat arra, hogy gyerekeiket gazdaságokban dolgozzanak. A városi élet növeli a gyerekek nevelésének költségeit. A nők felsőfokú végzettsége, amely megszabadítja őket a hagyományos nemi normáktól, valószínűleg szintén nagy tényező. Fontos szempont, hogy ezen tényezők egyike sem ideiglenes.