Európa nagy kudarca: a technokrata kormány erodálja a demokráciát
Az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte (állandó képviselő) általános véleménye, amikor 20. augusztus 2019-án, Rómában, az olaszországi szenátushoz fordul. Conte a szenátushoz intézett beszédében a kormányzati válság felelőtlen kiváltására hivatkozott. A miniszterelnök-helyettes és a belügyminiszter, Matteo Salvini és párt Ligája kivonultak a kormányból, és egy hete politikai válságot okoztak. Conte azt mondta, hogy a kormány véget ért és lemond. EPA-EFE / CLAUDIO PERI
Számos európai nemzet átvette a technokrata irányítású kormányzást, és egyik sem teljesítette az elvárásokat. Amikor azonban a gazdaság ismét dél felé fordul, még több technokratára lesz populista igény. ⁃ TN szerkesztő
Az EU gazdasága alapvetően lapos volt az elmúlt évben. A gyártás visszaesése elmélyül. A vállalatok csökkentik a munkaidőt és figyelmeztetnek a profitra. A mai európai és nemzetközi piacokon a domináns hangulat a szorongás. Németország, az európai gazdasági erőmű augusztus 14-én bejelentette, hogy GDP-je 0.1% -kal csökkent 2019 második negyedévében az előző három hónaphoz képest.
Ennek eredményeként sok elemző arra a következtetésre jutott, hogy Európa egyenes recesszió felé halad.
Ha van egy gazdasági vagy politikai válság a láthatáron, van egy sajátos mintázat ... a társadalmak gyakran technokratikus kormányt keresnek problémáik megoldására. Ez több európai országban történt a 2008-as recesszió és az euróövezeti válság nyomán. A gondnokok technokrata által vezetett közigazgatásai történelmileg népszerűek voltak a válság sújtotta demokráciákban, különösen Dél- és Kelet-Európában.
Számos példa található az olaszországi, görögországi és bulgáriai technokrata szekrényekre, amelyeket gazdasági nehézségek idején kineveztek a közvetlen gazdasági katasztrófák elkerülésére. A technokratikus kabineteket gyakran kinevezik egy politikai botrány által okozott súlyos válság után, vagy amikor a pártok nem képesek létrehozni vagy fenntartani egy pártos kabinetet. Például Finnországban több technokratikus kabinet követte a kormányzó koalíció felbomlását. A Cseh Köztársaság független országként történő 1993-as megalapítása óta három kabinetje technokratikus volt.
A mai Egyesült Királyságban, a parlamenti demokrácia anyjaként felszólítások vannak arra, hogy a Brexit utáni összetörésbe apolitikus szakértőket kell vonni, akiknek meg kell szüntetniük a politikai rendetlenséget, amely 2016-ban kezdődött, amikor a britek az EU-ból való kilépés mellett szavaztak. És mégis, több mint három év elteltével, és a Parlament továbbra is elfogadhatatlannak tartja az EU kilépési feltételeit. Mivel az EU csekély hajlandóságot mutatott az újratárgyalásokra, Boris Johnson, az Egyesült Királyság új miniszterelnöke, közelebb hozza országát a „no-deal Brexit” sziklaához, amelyet a Parlament ellenzi.
A mai Európában a hagyományos politikai pártokat a szavazók már nem szeretik és nem bízják meg olyan módon, mint régen. Ennek egyik oka az, hogy sok politikus gyakran nem tud teljesíteni a túlzott túlkompresszió után. A hatalomra jutásuk során nehézségekkel szembesülnek a nagyobb problémák megoldásában, és nincs politikai bátorságuk ahhoz, hogy bázisa körvonalazzák mind a nehéz, mind a népszerűtlen döntéseket. Pártszekrények gyakran nem válaszolnak a kihívásokra, vagy nem foglalkoznak a következményekkel.
A jelenlegi európai gazdasági és politikai helyzetben elvárható a technokratikus kabinet felhívása. Lesz érvek és felgyorsult elvárások, hogy az apolitikai szakértők felülmúlhassák a partizán kabinetjeit. Néhányan azt állítják, hogy a technokraták által vezetett ideiglenes kormányok a mai európai demokráciákban megválasztott politikusok és szakértők közötti hatalommegosztás legfejlettebb formái közé tartoznak.
Megvan a részem a technokratikus tapasztalatokról. Nemzetközi ügyvédként 2015-ben távoztam a magánszektorból, amikor felhívtak, hogy csatlakozzam a forradalom utáni Ukrajna úgynevezett technokrata által vezetett kormányához, hogy gazdasági miniszter első helyettese legyen. Az ukrán kormányban számos más ilyen technokrata létezett. Néhányan, mint akkoriban én, külföldiek voltak, akik ukrán állampolgárságot kaptak. Akkor, ahogyan a technokratikus közigazgatás esetében is, elvárás volt, hogy a páratlan szakértők olyan politikákat alakítsanak ki és valósítsanak meg, amelyek függetlenek a pártoktól, a politikai döntésektől és a pártok képviselőitől.
Ezek az elvárások kudarcot vallottak.
A politikusok általában nem választott és munkanélküli szakértőket tettek a nyilvánosság elé, hogy csak elrejtsék a politikusok saját inkompetenciáját és bátorságának hiányát, hogy politikai felelősséget vállaljanak azért, mert nem tudják teljesíteni. Időközben a politikusok továbbra is húzza a húrokat, nem engedik egyrészt a szakértők kormányzását, másrészt hagyják, hogy a technokraták vállalják a felelősséget a politikusok kudarcáért.
Ebből a szempontból a technokrata kormányok felszámolják a demokráciát és a rossz politikusokat tartják hatalmon. Bár az ilyen kormányok időnként hosszú távúak voltak, törvénytelenek és demokratikusan működőképesek. Ezek a felelőtlen vezetők és politikai pártok által az állami kizsákmányolás magas szintjének tünetei. Európában való előfordulásuk része a nyugati demokrácia rossz közérzetének tágabb értelme, ahol a mentés helyett a politikusokat felelősségre és felelősségre kell vonni. Az ilyen technokratikus kormányok és jogszerűségük védelme érdekében elért eredményes követelések figyelmen kívül hagyják kedvezőtlen örökségüket és politikai körülményeiket, amelyekhez hozzájárulnak.
Forradalom vagy puccs történt hat évvel ezelőtt Kijevben?
Elnézi azt a tényt, hogy a „gondnok” kormány egyik előnye, hogy nem emelhetik az adókat.