Hogyan áll szemben a transzhumanizmus a kereszténységgel

Képzeljünk el egy olyan jövőt, amikor a Föld lakói nem emberek, hanem kiborgok – biológiai és mechanikai összetevőkkel is rendelkező robotszerű lények. A megnövelt erőt biztosító exoruhákkal, kibernetikus karokkal és lábakkal, sebészetileg beültetett füldugókkal a fejlett halláshoz, bionikus szemekkel a röntgen- és infravörös látáshoz, valamint digitálisan továbbfejlesztett agyukkal ezek a „szuperbotok” villámgyorsan gondolkodnak és cselekszenek. A testükben lévő nanobotok folyamatosan dolgoznak a szervek és szövetek karbantartásán és javításán. Ugyanilyen lenyűgözőek a „szerves részeik”, amelyeket genetikailag módosítottak az egészség érdekében.

Lehet, hogy ezek a szuperlények úgy hangzanak, mint valami sci-fi filmben, de ezek a befolyásos üzleti vezetők, kormányzati tisztviselők, biotechnológiai mérnökök, tudósok és futuristák valódi törekvései szerte a világon, akik egy ismert filozófiai és társadalmi-politikai mozgalom élén állnak. mint transzhumanizmust.

Dióhéjban, a transzhumanista mozgalom arra törekszik, hogy olyan technológiát fejlesszen és használjon, amely radikálisan átalakítja az emberiséget jelenlegi fiziológiáján és korlátain túl – hogy növelje vagy felerősítse az olyan természetes képességeket, mint az értelem és a fizikai erő, betegségeknek ellenálló testeket hozzon létre, és meghosszabbítsa az élettartamot vagy teljesen megakadályozza a halált.

Céljai elérése érdekében a transzhumanista mozgalom olyan technológiákra törekszik, mint a géntechnológia (a DNS-szekvenciák szándékos megváltoztatása új tulajdonságok létrehozása érdekében), az implantációs technológia (digitális implantátumok testbe ágyazása a számítógépekkel való interfészhez), mesterséges intelligencia (a az emberi elme gondolkodási képességeit utánzó számítógépes rendszerek fejlesztése, a nanotechnológia (az atomok és molekulák manipulálása új molekuláris struktúrák létrehozása érdekében) és a kibernetika (a biológiai testrészek biomechanikai eszközökkel való helyettesítése).

A transzhumanizmus mozgalmában részt vevők elismerik, hogy sok minden, amit elképzelnek, még csak a fejlődés korai szakaszában van. Még nem élnek közöttünk kiborgok, és sokan megkérdőjelezik, hogy egyáltalán lehetséges lenne-e ilyen lényeket létrehozni. De jelenleg sok kutatás folyik az imént említett területek mindegyikén, hogy megpróbálják felgyorsítani a transzhumanista napirendet.

Sokszor teljesen más célokra találták ki azokat az újításokat, amelyek közelebb visznek a transzhumanizmushoz. Például az in vitro megtermékenyítést a gyermek fogantatásának elősegítésére és a genetikai betegségek szűrésére fejlesztették ki, de felhasználható bizonyos „kívánatos” tulajdonságok kiválasztására és „designer babák” létrehozására is. A neurális csipke, egy vezeték nélküli agy-számítógép interfész a neurológiai rendellenességek kezelésének új módja, de összekapcsolhatja az agyat mesterséges intelligencia (AI) szoftverrel a mentális élesség fokozása érdekében. A rádiófrekvenciás azonosító mikrochipek a kiskereskedelmi és üzleti alkalmazásokban indultak, de most univerzális személyi igazolványként, belépőkártya-kulcsokként és hitelkártyákként ültetik be az emberek kezébe, mindezt a kényelem és a biztonság égisze alatt.

Világunk minden bizonnyal a transzhumán jövő felé halad. A mozgalom egyes vezetői abban reménykednek, hogy a 2030-as évek elejére teljes értékű kiborgokat hoznak létre. És bár a transzhumanisták ezt óriási teljesítménynek tekintenék, nem csak ezt akarják tenni. Végső soron azt remélik, hogy nemcsak digitálisan és genetikailag javítják a hústesteket, hanem valóban „megszabadulnak” tőlük.

Sok futurista gondolkodó elképzeli azt a napot, amikor az emberek képesek lesznek elválasztani elméjüket biológiai testüktől, és átvihetik őket egy szuperszámítógépre vagy megaszerverre (ugyanúgy, ahogy egy számítógépes fájlt át lehet helyezni egyik gépről a másikra), és „ élni” örökké egy virtuális valóság környezetben. A transzhumanisták ezt a poszthumán állapot. Úgy gondolják, hogy ezen a ponton a virtuális valóság és a tényleges valóság, illetve az ember és a gép közötti különbség teljesen feloldódik. Az egyének holografikus szerű avatárokat ölthetnek magukra, kedvük szerint változtathatják és változtathatják identitásukat, és szabadon barangolhatnak a Metaverzumban, mint halhatatlan kiberlények.

Ray Kurzweil futurista, a transzhumanizmus mozgalom egyik fő vezetője azt jósolja, hogy 2045 körül a Földet teljes egészében számítógépek fogják benépesíteni. A tisztán „szerves” emberek kihaltak, állítja. Akik túlélik, azok összeolvasztják elméjüket a mindenható számítógépekkel.

A transzhumanizmus mögött meghúzódó emberi érvelés

Csábító lehet, hogy elnevetjük ezt az egészet, mert sok minden, amit a transzhumanisták meg akarnak csinálni, valóban sci-finek hangzik. De a tény továbbra is fennáll, a transzhumanizmus korai működése itt VAN. Sok negatív következménye van annak, ha társadalomként ebbe az irányba haladunk, különösen bibliai szempontból. Tisztában kell lennünk azzal, hogy miről szól ez a mozgalom, mert bár nem valószínű, hogy a transzhumanisták képesek lesznek mindent megvalósítani, amit csak akarnak, egyes ötleteik hatással lehetnek ránk. Íme hat nagyon fontos ok, amiért a transzhumanizmus olyan nagyon rossz:

1. Isten nem része a gondolkodásnak.

A transzhumanisták elutasítanak minden Istenbe vagy spirituális birodalomba vetett hitet. Ehelyett általában a materializmus néven ismert filozófiai álláspontot választották, amely a természeti, anyagi és fizikai univerzumot tekinti az egyetlen „valóságnak”. Ragaszkodnak ahhoz, hogy bármi, ami nem anyagból áll, nem létezik. A tudományt minden tudás forrásának tekintik, és azt a „lencsét”, amelyen keresztül megérthetik a világot, megoldásokat találhatnak az élet kihívásaira, és felfedezhetik a létezés értelmét.

A Róma 1:28 találóan vonatkozik a transzhumanizmusra: „És mivel nem szerették megtartani Istent a tudásukban, Isten átadta őket a megalázott elmének, hogy azt tegyék, ami nem illik.” Amikor az emberek elvetik a Bibliát, gondolkodásuk azonnal rossz irányba indul el. Semmi igazán jó nem sülhet ki abból az érvelésből, amely pusztán emberi szempontokra támaszkodik. Ha rossz előfeltevésből indulunk ki, az csak még több rossz ötlethez vezet.

2. A poszthumán virtuális világ az örök élet hamisított változata.

A transzhumanizmus alapvetően az emberiség kísérlete arra, hogy Isten nélküli örök életet érjen el. A transzhumanisták ahelyett, hogy hálásak lennének Krisztus áldozatáért, és visszatérését tekintenék az emberiség egyetlen reményének, a technológiát „megváltójuknak” tekintik. Még mindig örökké akarnak élni, és azzal áltatták magukat, hogy ezt fizikai úton is meg lehet tenni – úgy, hogy elméjüket feltöltik egy számítógép által generált virtuális világba. Még ha ez megvalósítható is lenne, nem lenne örömteli létezés, mivel az igazi béke és boldogság nem lehetséges Isten nélkül.

3. A transzhumanizmus az evolúció egyik formája.

A materializmus, amelyre a transzhumanizmus épül, azt állítja, hogy az emberiség az evolúció révén jött létre – az az elmélet, hogy az életformák folyamatosan javulnak, és hogy bármely organizmus jelenlegi formája az elkövetkezendők szűkített változata. A transzhumanizmusnak megvan a maga csavarja: az emberiségnek technológiát kell használnia az evolúciós folyamat mesterséges felgyorsítására, és be kell hoznia a következő fázist – az emberek és a gépek egyesítését.

A transzhumanizmus szerint a fizikai testünk az elsődleges akadálya fajként való fejlődésünknek. A Biblia azonban úgy írja le az emberi testet, mint „félelmetesen és csodálatosan készült” (Zsoltárok 139:14). Isten úgy teremtett minket, ahogy eltervezte. Az ő tervezése számunkra nem igényel fejlesztést.

Ez nem jelenti azt, hogy ellenezzük a génszerkesztés és más orvosbiológiai eljárások átgondolt alkalmazását genetikai betegségek kezelésére vagy szűrésére, vagy katasztrofális sérülések után a szervezet normális működésének helyreállítására. De ha „átlépjük a határt, hogy újra feltaláljuk az emberi testet”, akkor valójában azt mondjuk, hogy „jobbat tudunk tenni”, mint Isten, írja a BM Coaker. Ki vagy te? (AuthorHouse, 2018). „Lehetőséget kaptunk arra, hogy értékeljük és csodáljuk Isten keze munkáját az Ő eredetileg hibátlan tervében. . . de nem adott nekünk felhatalmazást, hogy felfedezésünket és kíváncsiságunkat túlmutassuk az ő keze munkáján” (56. o.). Az elsődleges aggodalom a biotechnológiai fejlesztések megvalósításában rejlik, olyan mértékben, hogy elveszítjük emberi identitásunkat.

4. Nem ismerik fel az elme spirituális összetevőit.

A Biblia azt mondja, hogy nekünk, embereknek van lelki összetevője a felépítésünknek (Jób 32:8, 1Korinthus 2:11). Ez az emberszellem az, amely értelmet kölcsönöz agyunknak, létrehozva az emberi elmét. A transzhumanisták, mint materialisták, nem nyitottak erre az igazságra. Azt állítják, hogy az emberi elme (beleértve gondolatainkat és személyiségünket is) tisztán fizikai, vegyi anyagok, idegi kapcsolatok és elektromos impulzusok csoportjaiból áll, amelyek előre meghatározott módon működnek. Ezért gondolják, hogy lehetséges rögzíteni és digitalizálni azokat az információs mintákat, amelyek az ember tudatát feltételezik, és feltöltik egy számítógépes szerverre.

Egyes tudósok azonban, még a transzhumanizmus mozgalmon belül is, kétségeiket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az „elmefeltöltés” ​​gondolata valóban lehetséges-e, elismerve, hogy az emberi elme képességei nem redukálhatók le az agyi kémia egyszerű mintáira. Rámutatnak arra, hogy még ha egy személy elméjét gépi formában is „reprodukálnák”, az eredmények nem őrzik meg az eredeti személyt a valódi értelemben. Legjobb esetben néhány személyiségjegy durva másolata, vagy a személy bizonyos attitűdjeit utánozza, de valódi öntudat, érzőképesség és tudatosság nélkül.

5. Az erkölcsösséggel nem foglalkoznak, és nem tekintik fontosnak.

Amikor a transzhumanisták az általuk elképzelt jövőről beszélnek, a fizikai egészségre, az erőre és a kognitív képességekre összpontosítanak. Ez azért van így, mert az emberi állapotot pusztán fizikai problémának tekintik, amely fizikai megoldásokat igényel. De tény, hogy az emberiség alapvető problémái szellemi természetűek, és spirituális megoldásokat igényelnek. Nem leszünk képesek uralni emberi természetünket, és nem leszünk képesek az igazi erkölcsre Isten nélkül.

„Az emberi természetet nem lehet megváltoztatni az intelligencia növelésével” – írja Sandra Godde. Elérni a halhatatlanságot: csalhatja-e a tudomány a halált? (Wipf és Stock, 2022). „Még egy felületes történelemszemlélet is emlékeztet bennünket arra, hogy a kifinomult társadalmak még mindig képesek szörnyűbb módszereket kitalálni szomszédaik elpusztítására és önmaguk felmagasztalására. . . Ebből következik, hogy a technológiai fejlődés nem vezet elkerülhetetlenül az emberi jóság fejlődéséhez” (40. o.).

A transzhumanistáknak többnyire nincs magyarázata arra, hogy mi az emberi természet, honnan származik, vagy hogyan kezeljék. Nincs egyetértés közöttük abban sem, hogyan alakul az erkölcs. Egyes transzhumanisták legalább elismerik, hogy az erkölcsi jellem nem „beprogramozható” tulajdonság. A Biblia világossá teszi, hogy a jellemfejlődés megköveteli az egyének szabad választását, akiknek építeni kell, és ezt szorgalmasan kell követnünk (2Péter 1:5-8).

Még ha a jellemet is be lehetne ültetni erősítésre, a transzhumanisták között nem lenne egyetértés abban, hogy mi számít jó erkölcsnek. Az erkölcsi abszolútumok egy abszolút törvényadótól függenek, aki csak a mi Teremtőnk lehet. Istenbe vetett hit nélkül a transzhumanisták alapértelmezés szerint erkölcsi relativistákká válnak, ami azt jelenti, hogy az egyének maguk döntik el, mi a „helyes” és a „helytelen”. Ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy az egyének saját önző indítékaikra törekedjenek. Egy ilyen világban élni az örökkévalóságig nem hangzik kellemesnek.

6. A transzhumanizmus felerősítheti a konfliktust, vagy rabszolgasorba kerüléshez vezethet.

Anélkül, hogy Isten és az Ő erkölcsi és igazságossági normái beépülnének az elméleti transzhumán vagy poszthumán világba, a létező gépi lények továbbra is „emberi” természettel és ugyanolyan típusú gonosz hajlamokkal rendelkeznének, mint az emberiségnek, de sokkal nagyobb hatalommal. cselekedeteiket végrehajtani. Egyesek arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben a lények két osztálya létezhet a Földön: a bionikusan felfokozott emberfelettiek, akik brutalizálják a lények másik gyengébb osztályát, a nem fejlett embereket. Mások arra figyelmeztetnek, hogy ha a számítógépek szuper mesterséges intelligenciát (olyan intelligenciaszintet érnek el, amely jelentősen meghaladja az emberekét), és az emberi elmék képesek lennének felhőkapcsolaton keresztül „élni” a virtuális világban, akkor az intelligensebb gépfelügyelőik rabszolgává tehetnék őket.

De még a transzhumanizmus „puhább” formái is, amelyeket most látunk, megalapozhatják az irányítást. Például a bőr alatti mikrochipeket és az agyi számítógépes interfészt fel lehetne használni megfigyelésre, vagy akár gondolataink és viselkedésünk olvasására és manipulálására. Ez különösen aggasztó, ha azok, akik a megfigyelést végzik, felettünk állnak, és más értékrendjük vagy meggyőződésük van, mint mi.

A transzhumanisták – és végső soron a Sátán – nem járnak sikerrel.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a transzhumanizmus mozgalma mögött Sátán áll. Sátán gyűlöli Isten tervét, hogy „sok fiút dicsőségre vigyen” (Zsidók 2:10). Mindent megtesz, hogy megpróbálja elpusztítani az emberiséget, mielőtt ez megtörténne, és úgy tűnik, hogy a transzhumanizmus egy módja ennek. De ez hiábavaló próbálkozás. A világ számos „értelmiségije” is meggyõzõdött arról, hogy a transzhumanizmus mûködni fog, annak ellenére, hogy a tények éppen az ellenkezõjét mutatják.

A futuristák gyakran rámutatnak a közelmúltbeli újításokra, mint például az agy által vezérelt végtagprotézisekre, a sebészileg beültetett hallókészülékekre és a koponyába helyezett antenna-implantátumokra, amelyek segítenek a színvaknak a színek érzékelésében – „bizonyítékként”, hogy úton vagyunk a transzhumanizmus felé. De az ilyen típusú kiegészítések nagyon távol állnak a kiborgok és avatárok létrehozásától.

A transzhumanisták néhány leküzdhetetlen kihívással néznek szembe. Egyrészt az emberi elme nem fizikai összetevőivel együtt nem „eltávolítható” a fizikai testből és „áthelyezhető” egy robotra, számítógép-kiszolgálóra vagy bármely más gépre. Ráadásul az olyan tulajdonságok, mint az érzelmek, a hiedelmek, az értékek és az intuíció, nem redukálhatók puszta számítógépes kódokká, amelyeket digitális adathordozóra kell feltölteni.

A másik hatalmas kihívás az „erős” mesterséges intelligencia elérésére irányuló törekvésük, amely központi szerepet játszik az általuk vágyott szuperlények létrehozásában. Az erős mesterséges intelligencia magában foglalja a Super AI-t és az általános AI-t (az intelligencia egyenlő az emberekkel), és az emberi megismerés minden jellemzőjével rendelkezik, beleértve az öntudatot, az érzéket és a tudatosságot. A tudósok évtizedek óta próbálkoznak erős mesterséges intelligencia kifejlesztésével, és még mindig csak az elméleti stádiumban vannak. Egyre több kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy egy számítógép képes-e valaha is emberként gondolkodni és megérteni.

A transzhumanizmus sok szempontból Sátán kísérlete arra, hogy megkerülje Istent az emberiséggel kapcsolatos hihetetlen terveiben. Szerencsére nem valószínű, hogy a transzhumanizmus valaha is megvalósul. Ez tényleg többnyire fikció. Ennek ellenére a transzhumanizmus lényegének megértése hasznos gyakorlat, és hatalmas emlékeztető arra, hogy mi történik, ha az emberek nem veszik figyelembe Istent a gondolkodásukba.

Olvassa el a teljes történetet itt ...