11. nap: Technokrácia és a techno-populizmus növekedése

Töltse le ezt a bejegyzést...

Ha vitát szeretne indítani egy politikusokkal teli teremben, kérdezze meg, mit gondolnak a populizmusról. Ez egy homályos kifejezés, ami mindenkinek jelent valamit, senkinek semmit.

A legegyszerűbb értelemben a populizmus a hétköznapi polgárok mozgalma az elit ellen, akiről azt látják, hogy tévesen uralkodnak felettük. A probléma az, hogy nem számít, hogy a mozgás bal, jobb vagy centrista.

Donald Trump elnök állítólag a populizmus hullámát hajtja, mert úgy vélik, hogy ellene van az elitek úgynevezett „mély államának”, akik fojtogatják az amerikai politikai rendszert.

A nemrégiben elhelyezett Bolívia kommunista vezetője, Evo Morales, állítólag populista mozgalmat vezetett, amikor eredetileg hatalomra emelkedett. Sajnos a dolgok megváltoztak, amikor egy új és jobban hajló populista mozgalom emelkedett fel, hogy kiszabadítsa.

Az összes populista mozgalom kijózanító valósága, hogy egyikük sem tudja, hogyan kell vezetni egy országot. Tudják, mi nem tetszik nekik, de nincsenek gyakorlati irányelveik, amelyek megoldanák a dolgokat. Gyakran egy populista csoport egyetlen kérdésre koncentrál, vagy olyan kérdések szűk csoportjára összpontosít, amelyek számtalan okból váltak fontossá a számára, de amikor az egész nemzet irányítására irányuló szélesebb körű politikáról kérdezik őket, a vita szétesik.

A Technocrat fellebbezése

A technokratákat általában a populistákkal ellentétesen és jó okból szemléltetik. A technokraták gyakran megválaszthatatlanok és elszámoltathatatlanok cselekedeteikért, és fontos döntéseket hoznak anélkül, hogy az emberek akaratához kapcsolódnának.

Ennek ellenére a technokraták tudják, hogyan kell elvégezni a dolgokat és működtetni őket. Pontosan ez az a pont, ahol a populisták és a technokraták megtalálják a közös alapot, ezáltal új kifejezést hívnak „technopopulizmusnak”, vagy a populizmus és a technokrácia keverékének.

A technopopulizmusnak tág értelme van, csakúgy, mint a populizmusnak. Még a Wikipedia is megjegyzi, hogy „a politikai spektrum mentén folytatott mozgalmak sokféle köre azt jelzi, hogy a technopopulizmust eszközként használhatja minden ideológia, amely a nép pártjaként jelenik meg”. A kifejezés modern használatát a 2008-as pénzügyi összeomlás után népszerűsítették.

Ezt a tendenciát másolva a techno-populizmus nagyon pontos, mert a mai nyugati világban zajló események nagy részét leírja. Trump elnököt populista hullámmal választották meg, de előmozdítja a technokratákat a dolgok tényleges futtatásához. A katonaság például tele van technokratákkal, akik fegyveres konfliktusokat vádolnak. A tárgyak internetét és az 5G-t fentről lefelé népszerűsítik. A Technocrat befolyása hasonlóan megfigyelhető az energiaügy, a közlekedés, a honvédelem, a környezetvédelem és az oktatás osztályán. Valójában az adattudatos technokraták manipulálták mind a szociális, mind a hagyományos médiát, hogy elsősorban a választások lehessenek.

Európában a technopopulizmus három esetét azonosították a politológusok: az Ötcsillagos Mozgalmat Olaszországban, a spanyol Podemost és az izlandi Kalózpártot. Az angliai BREXIT mozgalom nagyon közel áll egy ilyen nyilatkozathoz.

Még az elitista London School of Economics blogja is elismeri Techno-populizmus:

Az Ötcsillagos Mozgalom és Lega olasz jogi professzor, Giuseppe Conte olasz következő miniszterelnökének kinevezése rejtvényt jelent: miért jelölne egy látszólag „populista” kormány miniszterelnököt, aki illeszkedik a technokrata formájához? Chris Bickerton írja, hogy tekintettel az Ötcsillagos Mozgalom történetére, nem szabad meglepődnünk Conte jelölésén. A párt a technokrácia és a populizmus kíváncsi keverékét képviseli, és képviseli az új, „techno-populista” pártot, amely Európában másutt megjelenik.

Amikor 1933-ban Franklin Delano Roosevelt elnöki székbe került, a korai technokrata vezetők kihívták őt, hogy diktátornak nyilvánítsa magát a technokrácia megvalósítása érdekében. Elutasította az „ajánlatot”, de nem okozott gondot, hogy rengeteg technokratát engedjen be az adminisztrációjába az ország vezetése érdekében.

A náci Németországban Hitler tiltotta a Technocracy, Inc. mozgalmat, mert nem tűrheti a versenyt, de aztán nagyban támaszkodott a technokratokra, hogy felépítsék negyedik birodalmát.

A második világháború végén Truman elnök felhatalmazta a szigorúan titkos műveletet a Paperclip számára, hogy mintegy 1,600 Technocrat tudósot és mérnököt vigyen a náci Németországból Amerikába, és vezető kormányzati pozíciókba helyezze őket. Különös figyelmet érdemeltek a rakétatudósok és az űrmérnökök.

Az egyetlen érvényes megfigyelés itt az, hogy a technokratákat mindig a politikai vezetők igénylik, akiknek nincs fenntartásuk a politikai célkitűzésekhez történő felhasználásuk tekintetében. A politikai közigazgatás jön és megy, de a mögöttes technokraták folyamatosan működnek.

A mai világban a populisták és a technokraták közötti kíváncsi vonzerő hasonló ahhoz, hogy egy lepke vonzza a lángot: A populisták nem akadályozhatják meg, hogy végül a technokraták uralják és megégessék őket.

2022 Kiegészítés

Mind a demokrata, mind a republikánus párt szétesik, mivel a polgárok egyre inkább azt hiszik, hogy egyik párt sem teljesít nekik. Ebben a környezetben a technokrata Elon Musk azonnali népi hőssé vált azáltal, hogy átvette a Twittert, és „szólásszabadság-abszolutistának” nyilvánította magát. Most a populista bázis szilárd bajnoka, szinte minden nap uralja a címlapokat.