11. nap: Technokrácia és a techno-populizmus növekedése

Kérjük, ossza meg ezt a történetet!
image_pdfimage_print

Ha vitát szeretne indítani egy politikusokkal teli teremben, kérdezze meg, mit gondolnak a populizmusról. Ez egy homályos kifejezés, ami mindenkinek jelent valamit, senkinek semmit.

A legegyszerűbb értelemben a populizmus a hétköznapi állampolgárok mozgása az elit ellen, akik szerintük tévesen uralkodnak felettük. A probléma az, hogy nem számít, ha a mozgás bal, jobb vagy centrista.

Donald Trump elnökről azt állítják, hogy a populizmus hullámán megy keresztül, mert úgy vélik, hogy ellenzi az elitök úgynevezett „mély államát”, akik megfojtják az amerikai politikai rendszert.

A nemrégiben elhelyezett Bolívia kommunista vezetője, Evo Morales, állítólag populista mozgalmat vezetett, amikor eredetileg hatalomra emelkedett. Sajnos a dolgok megváltoztak, amikor egy új és jobban hajló populista mozgalom emelkedett fel, hogy kiszabadítsa.

Az összes populista mozgalom józan észlelése szerint egyikük sem tudja, hogyan kell egy országot irányítani. Tudják, mi nem tetszik, de nincs olyan gyakorlati politikájuk, amely javítaná a dolgokat. Gyakran egy populista csoport egyetlen kérdésre vagy olyan szűk csoportra összpontosít, amelyek számos ok miatt fontosak lettek számára, ám amikor az egész nemzet irányítását szolgáló szélesebb körű politikákról kérdezik őket, a vita szétesik.

A Technocrat fellebbezése

A technokratákat általában a populistákkal ellentétesen és jó okból szemléltetik. A technokraták gyakran megválaszthatatlanok és elszámoltathatatlanok cselekedeteikért, és fontos döntéseket hoznak anélkül, hogy az emberek akaratához kapcsolódnának.

Ennek ellenére a technokraták tudják, hogyan lehet a dolgokat elkészíteni és működésbe hozni. Pontosan ez a pont, ahol a populisták és a technokraták közös álláspontot találnak, új „technopopulizmus” elnevezést adva, vagyis a populizmus és a technokrácia keverékét.

A techno-populizmusnak, a populizmusnak, széles jelentése van. Még a Wikipedia megjegyzi, hogy „a politikai spektrum mentén zajló sokféleség azt jelzi, hogy a techno-populizmus eszközként használható bármilyen ideológiának, amely pártként képviseli magát az emberek számára.” A kifejezés modern használatát népszerűsítették. közvetlenül a 2008-as pénzügyi összeomlás után.

Ezt a tendenciát másolva a techno-populizmus nagyon pontos, mert a mai nyugati világban zajló események nagy részét leírja. Trump elnököt populista hullámmal választották meg, de előmozdítja a technokratákat a dolgok tényleges futtatásához. A katonaság például tele van technokratákkal, akik fegyveres konfliktusokat vádolnak. A tárgyak internetét és az 5G-t fentről lefelé népszerűsítik. A Technocrat befolyása hasonlóan megfigyelhető az energiaügy, a közlekedés, a honvédelem, a környezetvédelem és az oktatás osztályán. Valójában az adattudatos technokraták manipulálták mind a szociális, mind a hagyományos médiát, hogy elsősorban a választások lehessenek.

Európában a politológusok a techno-populizmus három esetét azonosították: az ötcsillagos mozgalom Olaszországban, a Podemos Spanyolországban és a Kalózpárt Izlandon. Anglia BREXIT mozgalma nagyon közel áll egy ilyen nyilatkozathoz.

Még az elitista London School of Economics blogja is elismeri Techno-populizmus:

Az Ötcsillagos Mozgalom és Lega olasz jogi professzor, Giuseppe Conte olasz következő miniszterelnökének kinevezése rejtvényt jelent: miért jelölne egy látszólag „populista” kormány miniszterelnököt, aki illeszkedik a technokrata formájához? Chris Bickerton írja, hogy tekintettel az Ötcsillagos Mozgalom történetére, nem szabad meglepődnünk Conte jelölésén. A párt a technokrácia és a populizmus kíváncsi keverékét képviseli, és képviseli az új, „techno-populista” pártot, amely Európában másutt megjelenik.

Amikor 1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az elnök, a korai Technokrata vezetők felhívták őt, hogy nyilvánítsa magát diktátornak a Technokratia végrehajtása érdekében. Elutasította az „ajánlatot”, de nem volt gondja, hogy számos technokratát fogadott el az adminisztrációjába az ország vezetése érdekében.

A náci Németországban Hitler tiltotta a Technocracy, Inc. mozgalmat, mert nem tűrheti a versenyt, de aztán nagyban támaszkodott a technokratokra, hogy felépítsék negyedik birodalmát.

A második világháború végén Truman elnök felhatalmazta a szigorúan titkos műveletet a Paperclip számára, hogy mintegy 1,600 Technocrat tudósot és mérnököt vigyen a náci Németországból Amerikába, és vezető kormányzati pozíciókba helyezze őket. Különös figyelmet érdemeltek a rakétatudósok és az űrmérnökök.

Az egyetlen érvényes megfigyelés itt az, hogy a technokratákat mindig a politikai vezetők igénylik, akiknek nincs fenntartásuk a politikai célkitűzésekhez történő felhasználásuk tekintetében. A politikai közigazgatás jön és megy, de a mögöttes technokraták folyamatosan működnek.

A mai világban a populisták és a technokraták közötti kíváncsi vonzerő hasonló ahhoz, hogy egy lepkék vonzódjanak a lánghoz: a populisták nem tudják megakadályozni, hogy végül a technokraták uralják és elégetik őket.

Csatlakozz a levelező listánkhoz!


A szerzőről

Patrick Wood
Patrick Wood vezető és kritikus szakértő a fenntartható fejlődés, a zöld gazdaság, az Agenda 21, 2030 Agenda és a történelmi technológiák területén. A Technocracy Rising: A globális átalakulás trójai lójának (2015) szerzője, valamint a Trilaterals Washington felett, I. és II. Kötet (1978-1980), a késő Antony C. Sutton társszerzője.
avatar
Iratkozz fel
Értesítés